2017. január 22.

Breuer újra itthon: az Iparművészeti Múzeum és az Építészeti Múzeum közös kiállítása

A Magyar Nemzeti Bank Értéktár programjának támogatásával 2016 őszén az Iparművészeti Múzeumba érkezett a világhírű, magyar származású építész és bútortervező, Breuer Marcell New York-i irodájának egykori berendezéséhez tartozó tárgyalóasztala. Breuert elsősorban a dizájntörténet egyik legkiemelkedőbb alkotójaként tartjuk számon, biciklikormány ihlette csőszékével világraszóló hírnévre tett szert a fiatal művész. A pécsi születésű, ám az Egyesült Államokban nagy karriert befutott építész munkáiból sajnos a magyar közgyűjtemények keveset őriznek. Ezért is figyelemre méltó, hogy a megújulás előtt álló Iparművészeti Múzeum utolsó kiállításában, a Magyar Építészeti Múzeummal és Dévényi Tamás építésszel közös munka eredményeként kívánja megismertetni a nagyérdeművel az új szerzeményt és alkotóját.

A 2016. december 8-án megnyílt kiállítás fő – de korántsem az egyetlen – attrakciója a Breuer által tervezett gránitasztal, amely a díszterem közepén látható. Nem egyedül áll a térben, két fehér színű makett van a közelében teljessé téve a bútor különös történetét. Létezik ugyanis több olyan tervváltozat is, amely az asztalhoz készült a végleges verziót megelőzően. A Syracuse University Archívumából került elő egy 1956-os tervlap, amely vékony kőlapot tartó, X alakú, krómozott acéllábazatú kisasztalt ábrázol. Ez volt a Breuer iroda tárgyalóasztala, melyet Joe Neski amerikai építész „hangvilla-asztalnak” nevezett, mert amikor meglökték és enyhén megcsavarodott, visszalendülés közben halk búgó hangot adott ki. Egy másik rajz – amely szintén az előbb említett Breuer-Archívumban található - a gránitasztal harmadik változatáról árulkodik. A picit vastagabb és rövidebb bútor terve 1954-ből való, de valószínűleg nem ez a változat került a Breuer-irodába az 1956-os költözésekor.
Breuer Marcell gránitasztala és annak változatai

Amikor a kiállítás kurátorai - Horányi Éva és Ritoók Pál művészettörténész valamint Dévényi Tamás építész – kicsomagolták a gránit „monstrumot”, észrevették, hogy az asztallap fonákja besárgult – valószínűleg a dohányfüsttől -, így jól kivehető az X láb körvonala, valamint a harmadik változat két vaskos U alakú pillérének nyoma is. Mindezekből azt a következtetést vonták le, hogy a ma is látható gránit asztalt csak 1965-ben, a Breuer-iroda újabb költözése után vehették használatba.
A tárlat címe Breuer Marcell 1934-es hazatérésére utal, amikor a két tehetséges építésszel, Molnár Farkassal és Fischer Józseffel társult, majd a Budapesti Nemzetközi Vásár (BNV) 1935. évi városligeti pavilontervük első díjat nyert. A BNV hangulatát idézi fel a kiállítótérbe állított nagyméretű henger formájú hirdető oszlop is, melyen a korabeli BNV-s plakátokat tekinthetik meg a látogatók. Ahogy a gránitasztalhoz lépünk, a díszterem közepén szemünket sárga és kék sáv vezeti jobbra és balra. A sárga sávban láthatjuk az 1930-as években született alkotásokat, a kékben pedig az 1950 körül készülteket.
Molnár Farkas szobája. Az 1950-es évek sávja üresen maradt,
mert az építész a második világháború során hunyt el. 
A tárlaton Breuer Marcell művészetén kívül ráadásként hét olyan magyar építész-iparművész iroda-berendezései is felsorakoznak, akikkel Breuer együttműködött vagy a korabeli hazai építészeti közélet fontos szereplőjeként került kapcsolatba. A már említett Molnár Farkas és Fischer József mellett az Iparművészeti iskola két neves tanára: Kozma Lajos és Kaesz Gyula, növendékük, a tehetséges belsőépítész: Kovács Zsuzsa; a főként a Tér és Forma főszerkesztőjeként ismert építész és művészeti író: Bierbauer Virgil és a kevésbé ismert, ám a Nagyvárad téren álló ikonikus magasházunk (SOTE Emléleti Tömb) egyik tervezőjeként (Gerlóczy Gedeonnal) számon tartott Wágner László. Nemcsak az ő művészetük kap hangsúlyt bútoraikon és a pályájukat ismertető archív dokumentumok által, hanem Breuer Marcell a modern magyar bútortervezésre és belsőépítészetre tett hatása is érzékelhető.
Kozma Lajos tervezőasztala (fent)
és a Kovács Zsuzsa által tervezett "típus konyha" (lent). 

A kiállítás kurátora: Horányi Éva, Dévényi Tamás, Ritoók Pál
Társkurátorok: Baldavári Eszter és Sebestyén Ágnes Anna
Látvány: Dévényi Tamás
Grafika: Parák Andrea

A 2017. június 11-ig megtekinthető kiállítás programját szakmai és szubjektív tárlatvezetések, előadások, kerekasztal-beszélgetések, workshopok és izgalmas múzeumpedagógiai foglalkozások színesítik.


Szöveg: Baldavári Eszter
Fotók: Baldavári Eszter és Bíróné Balogh Viktória






2017. január 1.

Új évek otthonai – Szilveszter ikonikus épületei



Az év utolsó estéjén minden város tűzijátékba borul általában azok legikonikusabb épületeivel a középpontban. Vannak bizonyos konstrukciók, melyek azonban különösebben élvezik ilyenkor a világ figyelmét, mint máskor. Nem feltétlenül az újév, hanem építésük dátumának ünneplése miatt.
A New York Times régi szerkesztőségi épületének ma már átalakított üveghomlokzata tulajdonképpen csak a jól ismert reklámtábla funkcióját látja el a Times Square-en. A ma One Times Square Building nevet viselő felhőkarcoló szintjei alig vannak használatban, de Szilveszter estéjén a város legnézettebb épületévé válik.
Az újság kiadójának, Adolph Ochsnak 1905-ben sikerült egy nagyszabású újévi fesztivált celebrálni a frissen elkeresztelt térre. Egy egész napon át tartó ünnepséget, melyről aztán az egész ország beszélt. Miután a tűzijátékokat biztonsági okokból betiltották, két évvel később Ochsnak támadt egy ötlete, hogy a városi zászlórúdról egy vasból és fából készült fényes gömb ereszkedjen alá demonstrálva az 1907-es év végét. 1920-ban az eredeti gömböt egy teljesen vasból készült test váltotta fel, 1955-ben alumínium vázon lévő izzók sora alkotta a szerkezetet. 2000-re már kristályokkal fénylő, számítógéppel vezérelt gömb mutatkozott, majd 2007-ben a LED technológia vette át a szerepet. 2008 óta látható a mai formája a One Times Square tetején,  ahol a waterfordi kristályba burkolt geodézikus forma egész évben látogathatóvá is vált.

1. One Times Square. Fotó: Anthony Quintano, Wikipedia Commons
Maradva az Egyesült Államoknál, talán meglepő lehet egyesek számára, hogy területén egyetlen egy királyi palota azért áll. Nem máshol, mint Hawaiion, Honoluluban. A ma látható épület alapkövét 1879. december 31-én rakták le a királynő születésnapja alkalmából. Kalākaua király olaszországi útja során döntött a neoreneszánsz stílus hangsúlya mellett. Az európai formakincshez azonban sikerült Hawaii világának anyagait, formáit is hozzáadni, elég csak a homlokzat sajátos ornamentikájára rápillantani. Az épületen több építész dolgozott, de Thomas J. Baker elképzelései voltak döntőek. 1893-ban véget vetettek a királyságnak, innentől az aktuális kormányok otthona volt, egyben a függetlenség egyik jelképe. 1978 óta múzeum működik falai között.

2. Hawaii, Királyi palota. Fotó: Cristo Vlahos, Wikipedia Commons
Madrid szívében, ahol a „0” kilométerkő is áll, a Puerta del Sol, azaz a Napkapu tér terül el. Itt áll a Real Casa de Correos is, melynek óratornya alatt gyűlnek össze a madridiak megünnepelni az újévet. A helyzet unikalitása abban rejlik, hogy amikor az óra megüti az éjfélt, a 12 harangütésekor mindenki megeszik 12 szem szőlőszemet.  A szokás itt, ezen a téren kezdődött, de az egész országban kihagyhatatlan része lett az ünneplésnek a 19. század óta. Állítólag a szőlőtermesztők indítványozták mindezt a jobb eladás reményében.

3. Madrid, Real Casa de Correos. Fotó: Luis García, Wikipedia Commons
Dubaj sok minden mással egyetemben az újévi ünneplésben sem rest első lenni. A hely a világ egyik legkeresettebb szilveszteri városa mióta 2014-ben a legtöbb és legnagyobb mennyiségű tűzijátékkal kápráztatta el az eget. Az Adrian Smith tervei alapján elkészült Burdzs Khalifa épületét 2010-ben adták át. Pillanatnyilag még a világ legmagasabb felhőkarcolója a maga 828 méterével, és Dubaj rekorder szilveszteri műsorainak minden alkalommal középpontja.

4. Dubaj, Burdzs Khalifa. Fotó: Nicolas Lannuzel, Creative Commons
Boston városának felszínén hatalmas és bonyolult autópálya hálózat haladt végig évről évre nagyobb forgalommal és ennek következtében közlekedési dugókkal. Frederick P. Salvucci kezdeményezte azt az ötletet az 1980-as években, hogy a költségesen fenntartható és alig hatékony felüljárók helyett a kolosszális méretű rendszert a föld alá helyezzék. Mindezt úgy kellett kivitelezni, hogy a régi rendszer még használható maradjon a munka közben, s az építkezés felett a város semmiben ne szenvedjen kárt. A számos akadállyal, balesettel járó „Big Dig” elnevezésű munka magában foglalt több alagutat, autópályát és megépült egy 10 sávos aszimmetrikus függőhíd is a rendszer Charles folyó feletti összeköttetésére. A világ egyik legnagyobb mérnöki bravúrját ugyan 2006-ban már használatba vették, de az elkészültét szimbolikusan 10 éve, újévkor jelentették be.

5. Boston. Fotó: Global Jet, Wikipedia Commons
A Sidney Harbour Bridge majd két évtizeden át épült az első világháború közbeszólása miatt. (1912-1932) Az acélhíd az ausztrál város két kerületét köti össze, és vasúti kapcsolatot is nyújt egyben. Ihletője a New York-i Hell Gate Bridge, melyre kísértetiesen hasonlít. Az Operaházzal együtt úgymond a város jelképévé vált. Túrákat szerveznek a szerkezeten felmászva, sőt, házasságokat is kötnek a tetején. Kitüntetett figyelmet kap minden év szilveszterén, mégpedig az acélívről változatos formációkban kilőtt tűzijátékok révén.

6. Sidney Harbour Bridge. Fotó: Diego Delso, Wikipedia Commons
A Nejmeh tér Bejrút belvárosában ad otthon többek között a libanoni parlamentnek, templomoknak, kulturális intézményeknek. A tér középpontjában egy Art Deco óratorony áll, melyet az 1930-as években egy Brazíliába emigráló libanoni, Michel Abed adományból állítottak fel. Bejrút fontos tere az itt dúló háborúknak köszönhetően folyamatosan rombolások áldozatává vált. Helyreállítása az 1990-es évek egyik legismertebb rekonstrukciója volt. Éppen ezért, mikor újévkor idegyűlnek az emberek az örvendezésen túl a háború borzalmaira való megemlékezés is része az ünnepnek egy szebb jövő reményében.

7. Bejrút, óratorony. Fotó: Gregor Rom, Wikipedia Commons
Hazánkban minden város főtere, csomópontja és azok építészeti jelképei kiveszik részüket az ünnepből. Van azonban egy igazán szerény épület, mely különösen eszünkbe juttatja az év utolsó és az újév első napját. Ez a 19. század elején épült kis házikó Kiskőrösön áll szinte a mai napig eredeti formáját őrizve. Petőfi Sándor január elsejére virradó éjszakán e ház szobájában született meg. A hagyomány szerint már a 19. században is zarándokhellyé vált, s mai napig a Petőfi Sándor Szülőház és Emlékmúzeum működik benne.

8. Kiskőrös, Petőfi Sándor szülőháza. Csanády, Wikipedia Commons

A cikk szerzője: Pleskovics Viola