Budapest100 – Nagykörút120

Szent István körút 2.

Szent István körút 1.

Immár hatodik éve, idén tavasszal is megrendezésre került a Budapest100 program. Az április 16-17-i hétvégére újszerű témát hirdettek meg a szervezők, ezúttal ugyanis – nagyon helyesen és remélem mostantól kezdve rendszeresen – nem kizárólag százéves épületek ünnepe a rendezvénysorozat, hanem a Kulturális Örökség Napjaihoz hasonlóan egy kerettéma jegyében értékes, nem feltétlenül egykorú épületekkel való közelebbi megismerkedésre ad lehetőséget az esemény. Ugyanakkor továbbra is szép gondolat az évfordulókra odafigyelni, különösen ha az épületek egy egész csoportját érinti. Az érzékeny figyelem ezúttal az emberi életkor felső határait elérő Nagykörútra irányult, hiszen 120 évvel ezelőtt, az Ezredéves ünnepségek évében adták át a még egyébként nem teljesen elkészült elegáns útvonalat. Egyúttal tehát a körútnál is nagyobb jelentőségű Milleniumra, és az ezzel kapcsolatos nagyszabású eseménysorozatra, illetve ezek építészeti kereteire is emlékezhetünk ebben az évben.

Vígszínház

Szent István körút 17.

A Nagykörút építését a rohamosan fejlődő, de megfelelő közlekedési kapcsolatok híján kevéssé egységes Pest városrészei szervesebb összekapcsolásának szándéka sürgette. A városszerkezetet nagyrészt sugárutak, köztük az újonnan épülő Sugárút, a későbbi Andrássy út fő közlekedési erei határozták meg, de a keresztirányú közlekedés kevéssé volt megoldva. Így tulajdonképpen egy abroncs megépítése mellett döntöttek, amely majd erősen összefogja a hordó dongáit, vagyis a város kerületeit. Az 1870-es évek elején elkezdődött építés azonban igen lassan haladt előre, így 1883-ig csupán két tucat ház készült el, elsősorban a Teréz és József körúton. 

Szent István körút 18.

József körút 4.

Az 1884. évi XVIII. törvénycikk – valamint minden bizonnyal a Sugárút majdnem kész állapota – azonban fellendítette az építési kedvet, így 1884 és 1896 között közel kétszáz nagykörúti ház épült meg, köztük a Vígszínház és a New York palota is. Tehát az átadási ünnepség idejére a körúti épületek több mint 80% elkészült. Az épületek mind a historizmus valamely neostílusában valósultak meg, eleinte olasz mintákat követő, majd később francia és német építészeti formákat felelevenítő neoreneszánsz stílusban. Ha kevés példán is, de a középkori, különöse a gótika formái is jelen vannak nem egy neogótikus bérházon. 1889-től egyre fontosabb szerepet kapott a neobarokk, amely az útvonal egyik karakteres stílusává vált, különösen az Erzsébet körúton. Az 1900 körüli utolsó építési fázisban további késői historizáló stílusban tervezett házak mellett néhány szecessziós épület is megvalósult a Szent István és a Ferenc körúton.

A Nagykörút nem minden épülete kiváló alkotás, de együttes építészeti arculatuk méltán védett. A számos valóban értékes körúti épület közül máskülönben szomorúan kevés védett teljes egészében, azaz ritka az egyedi műemlék a két és félszáz épület között. Ennek következménye, hogy sajnos felütötte a fejét a faszádizmus is ezen az útvonalon, melynek legkiábrándítóbb példája a József körút 7. számú ház. Sajnos nem csak a faszádizmus, hanem a hozzá nem értő, igénytelen homlokzati és belső beavatkozások is sokat ártanak a körút képének. Ennek legtragikusabb példája a Szent István körút 15. számú ház nemrég lezajlott homlokzati „felújítása”. Felmerül a kérdés ki engedélyezte ezt a dilettáns beavatkozást?

 

A Budapest100 idei programja a nagyszámú ma is álló és többé-kevésbé eredeti formáját mutató kiváló épület körülbelül negyedét vonta be az eseménysorozatba, ezeknek kapualja, udvara, lépcsőháza, sőt egyes esetekben egyéb belső terei is látogathatók voltak hatalmas élményt nyújtva az érdeklődőknek. Készült is sok ezer fényképfelvétel e házak különböző részeiről dokumentálva sok még meglévő értéket. Az épület bejárási lehetőségeken kívül igényes zenei és más kulturális programoknak is helyet adtak a hangulatos udvarok.

József körút 63.

József körút 63.

Jelen sorok szerzőjeként egyik résztvevője lehettem a Nagykörút múltját felidéző egyik kerekasztal beszélgetésnek a New York palotában, valamint egy emlékezetesen szép vasárnapi délután jó néhány körúti házat látogathattam meg fényképezőgépemmel. A séta során kedves ismerősökkel találkozhattam a különböző helyszíneken, jóízű beszélgetésekkel fűszerezve az izgalmas programot. Feledhetetlenül szép élményt nyújtott az eseménysorozat lezárásaként a Tutti Cantabile kórus függőfolyosóról elhangzó koncertje a József körút 63. számú házban.

József körút 63.

Nagy hálával tartozunk tehát a szervezőknek, akik között ebben az évben is több pázmányos művészettörténész-építészettörténész (volt) hallgató is vállalt programszervezői, kutatói vagy magas szakmai igényű idegenvezetői szerepet a Kortárs Építészeti Központ keretein belül. Köszönet érte! Bíztatjuk a szervezőket, hogy a következő években sem lankadó lelkesedéssel biztosítsanak hasonlóan szép élményeket a kulturális értékek iránt elkötelezett érdeklődőknek.

 

Szöveg és az április 17-i vasárnap délután készült fényképek: Rozsnyai József

Schiffer-villa: összművészeti alkotás a „feltörő művészet két nyíló virágának” égisze alatt

Schiffer Miksa (1867-1944) a villa építtetője a kor egyik leggazdagabb magyarja volt Goldberger Leó textilgyáros után. A szegény sorsú családból származó mérnök és vállalkozó a királyi József Műegyetemen tanult, és szerzett oklevelet 1889-ben. Megismerkedett a Grünwald építési vállalkozó testvérpárral és feleségül véve testvérüket Saroltát beházasodott a családba, így a cég neve ezek után „Grünwald testvérek és Schiffer”-ként szerepel a nyilvántartásokban. Számos ismert építkezésnél találkozhatunk ezzel a névvel kivitelezőként, például a marosvásárhelyi Kultúrpalotánál, az Anker palotánál, a margitszigeti Strandfürdőnél, a csendőrségi új laktanyánál vagy a Káposztásmegyeri Főtelepnél. Az 1910-ben alapított „Palatinus Rt.”-nek majd az 1913-ban az „Ogulin-országhatárszéli Vasút Építő Rt.”-nek már ő volt a bejegyzett vezérigazgatója. Vagyonát sikeres vasútépítésekkel, közszállításokkal és telekvásárlásokkal gyarapította. A Margit sziget magasságában a pesti oldalon, illetve a Falk Miksa-, Nádor- és Alkotmány utcában lévő telkek a cég tulajdonában voltak, 1911-ben kérték fel Vidor Emilt az ottani házak tervezésére. Ezek a Palatinus házak a korban igen modernnek számítottak, a tágas és világos lakások valamennyiéhez tartozott központi porszívó, a folyóvíz pedig a Margit szigetről érkező termálvíz volt.

A Schiffer-villa egykor (a Vágó-hagyatékból) és ma

Munkája mellett szívesen foglalkozott lótenyésztéssel. Érdekes adalék a személyiségéhez, hogy lovait egészen addig nem a saját nevén futtatta, amíg sikereket nem ért el velük. Jelentős volt műtárgy gyűjtő tevékenysége is: perzsaszőnyegeket vásárolt, később festményeket és szobrokat is. Leltár nem készült ezekről, de tudomásunk van Iványi Grünwald Béla, Csók István, Rippl Rónai József képekről, és Fémes Beck Vilmos szobrokról. Gyűjteményét többek között a dolgozó szobájában állította ki, így a megrendelők a tárgyak által is megbizonyosodhattak vagyonáról. Producere volt az 1931-es első magyar hangosfilmnek a Kék bálványnak, amely sajnos nem ért el nagy sikereket. Nagyszentmiklóson és Ercsin is vásárolt birtokot, ez utóbbin foglalkozott ménesének gyarapításával is.

A Kernstok Károly által tervezett és Róth Miksa által kivitelezett Árkádia-jelenetes ablak a hallban

Négy lánya született, és egyes források szerint egy fia is, akit betegsége miatt eltitkoltak. Schiffer katolikus vallásúnak keresztelkedett át, lányai kiházasításánál is lényeges szempont volt a vallási és vagyoni háttér. Franciska Terbócz Imre felesége lett, Piroska báró Podmaniczky Attilához ment hozzá, Erzsébet Ordódy Bélához aki később a Palatinus Rt. vezérigazgatója lett, Katalin pedig gróf Wimpffen Ferenccel kötött házasságot az egyetemi templomban. Felesége, Sarolta 1936. június 1-jén hunyt el a Margitszigeti szanatóriumban cukorbetegségben, s június 3-án temették el a Kerepesi úti temető családi sírboltjában. 1944-ben a német megszállás után a Gestapo elvitte Schiffer Miksát pár napra, valószínűleg a vagyonról   módon a visszatérése után néhány nappal szívrohamban meghalt.

Szívmotívumos zárcímek

A Vágó József által tervezett Munkácsy Mihály utca 19/b szám alatti villa 1910 és 1912 között épült, s egyik különlegessége, hogy az utca vonalától kb. 30 méterre húzódik. A kőlapokkal burkolt főhomlokzat lábazata szokatlanul magas, mert az alagsor a föld felett helyezkedik el, a lábazat felső szintje pedig a terasz mellvédjének magasságában fut körbe. Az előszobából lépcsőn juthatunk fel a hallba, az épület központi terébe, amelybe a hatalmas, 7 méter széles Kerstok Károly által tervezett és Róth Miksa által kivitelezett ablakokon jut be a „megszínesített napfény”. A két szint magasságú galériás helyiség köré szerveződik L alakban a többi tér: a dolgozó (úri) szoba, a kisszalon (zeneterem), a nagyszalon és a két részre osztható ebédlő. A nagyszalon társalgófülkéjének legmeghatározóbb művészeti alkotása a Rippl-Rónai József által készített pannó volt, amely Schiffernét és lányait ábrázolta a nagyszentmiklósi kastély kertjében. A kisszalon berendezése egységesebb, támlás- és karosszékei a Wiener Werkstätte hatásáról árulkodnak. 

Róth Miksa műhelyében készültek a madármotívumos üvegablakok, a kékeszöld, eozinos mázas gombszegéllyel díszített Zsolnay csempekompozíciók szintén madarakat ábrázolnak. 

A századfordulón kiteljesedő törekvés, a Gesamkustwerk tökéletes példája jelenik meg ebben az épületben. Az építész nemcsak a terek funkcióját hangolta össze úgy, hogy a lehető legpraktikusabb és legotthonosabb lakás öltsön alakot, de az egyes bútorok, használati tárgyak formái is harmonizálnak, még annak ellenére is, hogy a Wiener Werkstätte ihlette geometrikus minták keverednek a tízes évek népies proto-art deco ornamentikájával. Sőt, pontosan e kettősség miatt nem hathattak idegenül a Schiffer Miksa által gyűjtött perzsa szőnyegek sem. A Vágó által tervezett bútorok közül mindössze az egyedi készítésű tálalószekrény maradt meg, amely ma is látható az egykori nagyszalonban. A Schiffer-család 1945-ig lakhatott a villában, melyet az államosítás után többször is átépítettek, egy emelettel bővítették, ekkor tűnhetett el a homlokzati sgraffito.  1958-tól a HUNGAROFRUCT székháza volt, majd az 1990-es években került a Vám- és Pénzügyőrség használatába. Jelenleg a Pénzügyőr- és Adózástörténeti Múzeum (PAM) állandó kiállításának és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal egyes szerveinek ad otthont.

Vágó József építőművészetében a kor két nagyszerű alakjának, Otto Wagner és Lechner Ödön hatása fedezhető fel. Az építész 1911-ben A Ház című folyóiratban írt „Wagner és Lechner” címmel a két modern építészről, melyben a ,,harcos természetet" (Wagner) és a ,,vándor prófétát” (Lechner) a „feltörő művészet két nyíló virágának” nevezte, akiknek „keze alatt a technika csodái művészi virágot hajtanak, a gépek holt munkája életre kél. Mindazt, amit a technika, a higiénia, a társadalomtudomány, az esztétika eddig földerített, azt mind egyesítették egy egységgé, ünnepi ajándékképpen adva át az emberiségnek. Tied a levegő, a világosság, mely jól épített szobádba hatol, tied a gáz, a villany, a telefon: a technika minden vívmánya csak arra van, hogy életedet itt könnyűvé, kellemessé tegye." Ezek a szavak jellemzik a leginkább a Schiffer-villa összművészeti törekvését is.

Szöveg és képek: Andrássy Dorottya és Baldavári Eszter

Egy lakás titkai: Múzeum körút 19.

A Múzeum körúti bérház homlokzatát régóta állványzat takarja, így nem akad meg rajta az arra sétáló szeme. Szerencsére az internetről tájékozódva mi pontosan tudtuk, mi vár minket a zárt kapukon túl, így nem volt kérdés, hogy a péntek délutánunkat egy magánlakás felfedezése fogja kitölteni. Maga a ház négyemeletes, U-alaprajzú, belső udvaros kialakítású.

 Róth Zsigmond bérháza Brázay Kálmán fűszerüzletével. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. 

A bejárattal szemben indul az öntöttvas korlátos lépcsőház, melynek kezdeténél egy női alakot formáló szobor köszönti a belépőt. A görögös ruházatú hölgy, az előtér kagylós díszítésű fülkéi, és a padlóburkolat díszítő mintái is az antikvitást idézik, aminek motívumait a reneszánsz, illetve a 19. században azt felelevenítve a neoreneszánsz stílus használta előszeretettel. A mozaikpadlón a Napot, és a Holdat, griff illetve sárkányalakokat fedezhetünk fel, bár a rossz állapotuk miatt csak nehezen kivehetők.

Az építész maga is a Múzeum körúton lakott, a 19. számot pedig 1873-ban Róth Zsigmond (1830-1885) számára tervezte, amire Róth Miksa így emlékszik vissza: „az egyik, a 19. számú, még ma is fennáll, bár homlokzata már hiányos, mert a második emeleti ablak párkányain volt puttófigurák - Sommer Ágost (1839-1921) művei - időközben teljesen tönkrementek.” Róth Miksa visszaemlékezése szerint Ybl a negyedik emelet egy szobáját csigalépcsővel kapcsolta össze lakásával, s ott alakította ki hálószobáját. Róth Miksa visszaemlékezéseiből azt is megtudhatjuk, hogy jó baráti viszont ápolt az építész apjával: „Atyámtól hallottam, hogy midőn Ybl neki épülő háza tervét bemutatta, ő valamelyes megjegyzést tett, ezen úgy látszott, Ybl erősen elgondolkodott, mert hamarosan pauszpapirost feszített tervezetére, és ott nyomban atyám előtt egy új, kitűnő megoldást rajzolt, amely azután kivitelre is került.”

Az üvegfestő apa máshol is dolgozott Ybl-lel, például a Fővámház ablakain, és, bár fia, Miksa lett nagyobb hírnevű művész, Zsigmond ablakait láthatjuk a régi Műcsarnokban, vagy a Nyugati pályaudvarnál. Színes üvegablakokkal a bérházban is találkozhatunk, ugyanis a 19. század végén a nyitott loggiát Róth Miksa ólomüvegeivel díszítették, melyek az épület talán legszebb ékességei. Stílusukban nem követik az épület antik díszítéseit, a rózsák és a dinamikus vonalvezetésű ívek inkább a szecessziót idézik.

 A belső udvar kulisszafalán egy aedikulával keretezett díszkút található, felette pedig figurális sgrafittós díszítés. A három alak közül a bal oldali férfialak kezében ásót tart, ő jelképezheti a munkát, a középső nőalaknál orsót láthatunk, esetleg a kézművesség allegóriájaként, a jobb szélső nő pedig koronán áll a rá hulló arany záporában a gazdagság jelképeként. Alattuk a félkörívekben középen angyalok mutatnak egyik kezükkel egy lantra, és egy irattekercsre, másik kezükben táblácskát tartanak. Két Pegazust, vagyis szárnyas lovakat is felfedezhetünk, a szélső félkörívben pedig Hermész pálcáját a tekergőző kígyókkal. Megjelenik mellettük az építés évszáma is: 1874. Ezek az allegorikus díszítések a kereskedelemhez, és a művészetekhez köthetők.

Az első emeletre felérve az „Asbóth Magdolna (egykor Dr. Ember Károlyné) névtáblás” ajtón belépve azonnal az előtér színes ólomüvegablakain akad meg tekintetünk. A Róth Miksa által készített rózsalugasos ablakok a skót Charles Rennie Mackintosh által kedvelt formákat idézik fel, amelyekhez hasonló tervlapokat találhatunk a Magyar Építészeti Múzeum Róth-hagyatékában is.

„A gyűrűk mennek, az ujjak maradnak” című kiállítás meglehetősen rendhagyónak számít. A tárlatnak helyet adó Múzeum körúti lakásban hetven éven át az Ember-család élt. A hagyatékukból származó műtárgyak és emlékek kortárs művekkel keveredve teszik még titokzatosabbá az egyes szobákat. Ahogy Ember Sári fogalmazott: „Valahol felfoghatatlan, ahogyan a helyek sűríteni tudják az eltelt évtizedeket és a hozzájuk fűződő történetek bőségét.” A lakást három generáción át való ott élés után eladták, de utoljára még kinyitják a közönségnek.

A tárlat azt a dilemmát fogalmazza meg, amely minden lakó lakásához való viszonyát jól jellemezheti: a megkötöttség, amelyet a lakás adottságai és a múlt emlékei adnak, felveti a kérdést, hogy „meddig tartok én, és mikortól cipelem a családom gondjait, meddig bírom azt a sűrített idővel való együttélést.” Ez által a berendezési tárgyak nem a lakó kényelmét és esztétikai igényeit szolgálják, hanem az lakó szolgálja ezeket a különleges tárgyakat. Így a fiatalok elődeik emlékét megőrizve igyekeznek kiválogatni a számukra legkedvesebb holmikat, amely egyfajta generációkon átívelő párbeszédet jelent.

Szöveg és képek: Andrássy Dorottya és Baldavári Eszter