Építőművészek Ybl és Lechner korában

Örömmel adjuk hírül, hogy megjelent az Építőművészek Ybl és Lechner korában című tanulmánykötetünk a TERC kiadó gondozásában. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Művészettörténet szakán végzett fiatal szakemberek – klubunk tagjai – írták a tizennégy építész, illetve építészpáros életművét feldolgozó tanulmányokat, amelyeket korabeli tervrajzokkal, archív és mai fényképekkel illusztráltunk. A bemutatott alkotók a kor jeles építőművészei, akiknek a nevéhez Budapest és a történelmi Magyarország számos kiváló épülete köthető. Az Osztrák-Magyar Monarchia kora a romantika, a historizmus és a különböző századfordulós irányzatok világa, ennek megfelelően igyekeztünk minden fontosabb építészeti stílusirányt bemutatni az életműveken keresztül. Ajánljuk a könyvet elsősorban a magyar építészet és a várostörténet iránt érdeklődő és az architektúra szépségére nyitott olvasóközönségnek, akik alaposabb és szélesebb körű ismeretekkel szeretnék gazdagítani a boldog békeidők építészetével kapcsolatos tudásanyagukat.

Töhötöm földjétől Pezsgővárosig a harminchármassal

Na most idáig rendben is lennénk, de vajon hol lehet a 33-as megállóhelye? Utolsó percben érek – futva – a Karinthy Frigyes út elejére, addigra már a társaság harmada megérkezett. Még húsz perc várakozás, és mindenki jelen van: indulhat a kirándulás Budapestről Budapestre. A július 11-én megrendezésre került tanulmányi utunk során kezdetben ipartelepek között visz a busz, kedélyes beszélgetésünk közben odasandítok a hőerőmű Reichl és Bierbauer tervezte kiváló épületcsoportjára, de jó lenne egyszer belülről is látni. Dél felé tartunk. A törökverő hadvezérről (?) elnevezett bevásárlóközpontnál átlépve az 1950 előtti városhatárt, egy fővároshoz tartozó, mégis önálló jellegét több szempontból a mai napig őrző nagy kiterjedésű városrészbe, a XXII. kerületbe érkezünk. A Dunapart közelében vezető főút mentén megszaporodnak a borászati épületek, patinásabbak és újabbak, de mind nagy múltú szőlőkultúráról árulkodók. A távolban már felsejlenek az e kultúrát megkoronázó Törley családhoz kötődő épületek, de egyelőre nem állunk meg itt, Budafokon, a busz Budapest legdélebbi városrészébe, a Töhötöm vezérről elnevezett Nagytéténybe visz minket. El ne felejtsem megemlíteni, hogy közben áthaladunk Kistétényen, mai nevén Budatétényen, egy kedves, családi házas városi vidéken.

A busz sokadszorra megáll, ezúttal a mi kedvünkért is, gyalog folytatjuk utunkat a magyar barokk kastélyépítészet egyik karakteres alkotásához, a nagytétényi Száraz-Rudnyánszky kastélyhoz. 
A kastélykert bejáratánál három további kirándulótársunk vár ránk, összeállt a kirándulócsapat. Az egyre hevesebben tűző napfény elől árnyékba húzódva a kirándulás főszervezője, Mácsay Krisztina a főúri lak történetének ismertetésébe kezd, visszarepít minket a XVIII. század világába. Gyakorlott és kiválóan felkészült tárlatvezetőként most már a kastély első emeleti enteriőrjeiben kalauzol, bevezetve bennünket a bútorművészet rejtelmeibe. Izgalmas dolgokat tudunk meg elsősorban a barokk és a klasszicizmus asztalos művészetéről, különleges típusairól, technikai és formai sajátosságairól. Még a díszterembe is benézhetünk, ahol a mennyezeti stukkódíszt csodáljuk meg. A főbejárati oszlopzat előtt elkészítjük a szokásos csoportképeket, majd rövid kerti séta után búcsúzunk a kastélytól, és továbbindulunk a buszmegálló felé, ahol egy pillantást vetünk a középkori eredetű barokk templomra. Immár észak felé vesszük az irányt a jól bevált 33-assal.

A következő megálló Budafok, a pezsgő városa. Itt urbánusabb közegben találjuk magunkat, nagy – főként a két világháború között épült – középületeket és templomokat szemlélhetünk meg a városközpontban. A gazdag formaképzésű városháza a jászberényi Bathó Lajos munkája, a nemrég felújított mutatós postaépület Tichtl György műve. A két protestáns templom közül az evangélikus gyülekezet által nyolcvan éve, 1935-ben Sándy Gyula tervei szerint emelt épületet belülről is megszemlélhetjük, és a lelkész úrtól alapos ismertetést kapunk az építés történetéről. A pilisszántói mészkővel burkolt templom belső terében az építész gondosan megtervezte az oltárt és a berendezési tárgyakat is.

Továbbsétálva elszörnyülködünk a számos, gyökerestől kidőlt fán, a néhány nappal korábbi vihar szomorú mementóin. A villamossíneken túl emelkedni kezd a terep, Itt, a centrumban áll a késő barokk katolikus plébániatemplom, mellette a manapság a Várkert Bazár világháborús kiállítása bejáratánál másolatban látható emlékműszobor megrendítő eredetije. A közelben a korábbi templom, a mai Péter-Pál kápolna szemügyre vételezése után a hasonló nevű régi és nagyon hangulatos utcán haladunk lassan emelkedve, és a kastélyszerű konyakgyárra leszünk figyelmesek. Ennek közelében pedig az egykori hatalmas Törley birtok terül el, rajta nagy értékű műemléképületekkel.

Elsőként a kiemelkedő helyen álló ősi ravennai és századfordulós bécsi hatásokat ötvöző mauzóleum-épületet csodáljuk meg, történetét és kialakítását Tóth Péter klubtagtársunk ismerteti. Örömteli, hogy a Ray Rezső Vilmos tervezte épület külsejét helyreállították, szomorú tény, hogy a belső nagyrészt visszafordíthatatlan károkat szenvedett és a lehetőségekhez képest való helyreállítása se történt meg mindezidáig. Budafok e kiemelkedő jelentőségű épülete nagyobb odafigyelést, gondosabb karbantartást igényelne, a városrész nevét elsősorban öregbítő Törley-család megérdemelné a síremlék nagyigényű belső műemléki helyreállítását.

Sétánk utolsó szakaszában a Törley és Sacelláry kastélyokat a távolból szemlélhetjük meg, mesebeli soktornyú sziluettjük nagy hatást tesz ránk. Délután egy kellemes kis vendéglőben finom ételek és italok mellett jóízű beszélgetéssel zártuk az értékes programpontokban gazdag napot.

Szöveg és képek: Rozsnyai József

A hódmezővásárhelyi téglaépítészet

Hódmezővásárhely az Alföld déli részén fekszik, Szegedtől 24 kilométerre északkeletre. Városképe sokban hasonlít az alföldi mezővárosokéra, van azonban egy egyedi jellemzője: a téglaépítészete. Nincs még egy olyan település Magyarországon, ahol nyerstégla homlokzatú épületek ilyen nagy arányban fordulnak elő. Ez elsősorban a földrajzi viszonyoknak köszönhető, hiszen a város határában óriási agyaglelőhelyek terülnek el.

A város legnagyobb építménye, a szegedi nagy árvíz után kiépült árvízvédelmi fal is téglából készült. Három kilométer hosszan kígyózik a belváros déli határánál és tudomásom szerint nincs hasonló méretű téglaépítmény az országban, így ez is jelzi a vásárhelyi téglaépítészet egyediségét. Ezen kívül több iskola, templom és más középület is nyerstégla homlokzattal épült, tervezőik közül Sándy Gyula, Borsos József és id. Janáky István érdemel említést. Sándytól a Református Főgimnáziumot, Borsostól Susán városrész református templomát emelem ki, Janákytól pedig a modern stílusú Kultúrotthont (ma Bessenyei Ferenc Művelődési Központ), azok a legjelentősebb épületeik a városban.

A susáni református templom

Az árvízvédelmi fal

A Református Főgimnázium

Bessenyei Ferenc
Művelődési Központ

 A vásárhelyi téglaépítészetet azonban mégis inkább a lakóházak nagy száma és jó minősége teszi igazán különlegessé. Ezek az egész a városképet meghatározzák, és pontosan ez különbözteti meg a vásárhelyi téglaházakat más alföldi mezővárosoktól: itt nem csak egyesével, önmagukban állnak és nem csak kuriózumnak számítanak, hanem következetesen sorakoznak egymás mellett, kisebb-nagyobb szigeteket alkotva és ez a sok-sok sziget majdnem lefedi az egész várost.

A vásárhelyi téglaépületeket alapvetően piros vagy sárga téglákkal burkolták, de ezek a legtöbbször egy homlokzaton vegyesen helyezkednek el. A korai épületeket – és főleg a nagyobb középületeket, mint például a Református Főgimnázium – inkább piros tégla burkolja, de az ablakok környékét és a párkányokat sárga téglák alkotják. A későbbi épületeken – és a lakóházak döntő többségén – a sárga az alapszín és a különböző építészeti tagozatok pirosak. Sok lakóházon a sárga felületre különböző geometrikus vagy stilizált növényi díszeket is rajzoltak a piros téglák megfelelő elhelyezésével. A leggyakoribb ilyen dísz a csúcsára állított rombusz, de sok helyen látunk X és + jeleket is. A rengeteg gyönyörű lakóház közül csak a Hódi Pál u. 11., a Dózsa György útja 19. és a Nyizsnyai u. 5.számú épületeket emelem ki, mert véleményem szerint ezek a legszebbek.

Hódi Pál u. 11.

Dózsa György útja 19.

Nyizsnyai u. 5.

 A vásárhelyi téglaépítészet értékét legalább ennyire növelik a szegényebb tulajdonosok házai, akik nem engedhették meg maguknak, hogy teljesen téglával burkolják házaikat. Ezeken a sokszor vályogból épített házakon az ötletesség, a kreativitás figyelhető meg jobban, hiszen az oromzatokat és az ablakok környékét csakazértis különböző formájú téglaszalagokkal díszítették.

Ötletes oromzat

A hódmezővásárhelyi téglaépítészet tehát egészen egyedülálló jelenség, aki arra jár, érdemes ezzel a szemmel is szemlélnie a várost.

Fotók és szöveg: Bodó Péter