2015. október 7.

Építőművészek Ybl és Lechner korában - könyvajánló




Városainkban sétálva gyakran találkozunk a magyar építészettörténet nagy alakjainak alkotásaival. Ismerjük és szeretjük Ybl Miklós vagy Lechner Ödön jelentősebb épületeit, ám a velük együtt dolgozó kortársakat már kevésbé. Városképünk alakításához, építészettörténetünk fejlődéséhez a kevésbé ismert építészek is sokban hozzájárultak.

Ybl és Lechner kortársait mutatja be a TERC kiadó gondozásában megjelent Építőművészek Ybl és Lechner korában című kötet. A szerzők - a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett művészettörténészek és egyben klubunk tagjai - tizennégy építész életművét vonultatják fel. 

Kik is voltak a fent emlegetett építészek? Jelen bejegyzésben rövid betekintést nyújtunk kötetünk szereplőinek változatos életművébe, felvillantva jelentősebb épületeiket a teljesség igénye nélkül.

Budapest, Toldi Ferenc Gimnázium 1857-1859.
Az osztrák származású Hans Petschnig (1821-1897) az 1850-es és 1860-as években vezető stílussá vált romantika vagy más néven romantikus historizmus alkotója. A korszak legkiemelkedőbb építészei, Ybl Miklós és Feszl Frigyes mellett kitűnő alkotásaival gazdagította a romantikus építészetünk kevés főművének állományát. A hazai romantika építészetében nála jelentkezik a legmarkánsabban a gótizálás. Jelentős épületeinél a gótika észak-német tradícióját követte. Első nagyszabású és egyben legjelentősebb megbízása a közismert budai főreáliskola (a mai Toldi Ferenc Gimnázium), alkotó munkájának fő színtere azonban Szekszárdhoz köthető. Nevéhez fűződik a gótizáló formanyelven megszólaló szekszárdi Újvárosi római katolikus plébániatemplom. A 19. század közepétől új lendületet vevő zsinagóga-építkezéshez a szekszárdi zsinagóga épületével csatlakozott.

Budapest, Haas-palota (1872-1873) a Gizella téren 1900 k. (forrás: Fortepan)
Linzbauer István (1838-1880) historizmus korának építésze. 
Nevéhez köthető a főváros egyik jelentős neoreneszánsz épületének, az egykori Gizella (ma Vörösmarty) téren állt Haas-palotának megtervezése. Az építész az Andrássy és a Nádasdy család megbízásából is dolgozott, nevéhez fűződik a nádasdladányi Nádasdy-kastély és a Bem rakparti Andrássy-palota megtervezése. Jelentős állami építkezések, így az Operaház, a Királyi palota és a Margit-híd szobrászati díszítményeire vonatkozó pályázatán is részt vett. Ezen kívül várostervezési és fejlesztési tevékenysége is ismert (a Sugárút háztömbjei Ybl Miklóssal). Sajnos az építész legtöbb műve elpusztult, ezeket (Haas-palota, Heinrich István háza, amely később Bristol néven szállodaként működött, Kölber Fülöp bérháza, a tiszadobi Andrássy-vadászkastély), archív fotókból vagy folyóiratokban közölt tervekből ismerjük. Több épület esetében Linzbauer csak az átalakítási munkálatokban vett részt (Vigadó, Ludoviceum, Köztelek, Helytartósági épület).

Budapest, Teréz körút 1-3. 1887. (forrás: Wiener Bauindustrie-Zeitung)
Schmahl Henrik (1846-1912) életművéről eddig nem jelent meg tudományos összefoglalás, pedig épületei közismertek. Alig akad olyan budapesti, aki ne ismerné az Uránia vagy a Párisi-udvar különleges építészeti stílusú épületeit. Ybl Miklós munkatársaként az 1880-as években emelkedett a budapesti építészet vezető alakjai közé. Négy épülettel – köztük a sugárút egyik legszebb palotájával, a Haggenmacher-házzal – járult hozzá az Andrássy út, míg kilenc épülettel a Teréz körút kiépüléséhez. Stíluskeresése során a német területek reneszánszától kezdve a velencei gótikán át a mór építészetig számos formavilághoz értően és biztos ízléssel nyúlt, így élen járt abban a folyamatban, mely megtörte a neoreneszánsz egyeduralmát a kései historizmusban. Legkülönlegesebb alkotása a már említett Uránia, a Rimanóczy-mulató millennium évében elkészült épülete, amelynek belső gazdagsága – némileg átalakítva – a mai napig elkápráztatja látogatóit. Schmahl azonban nem csak stíluskeresésben volt újító. Házaiban – gyakran a homlokzatokon is – alkalmazott öntöttvas-, később betonszerkezetek mutatják innovatív mérnöki leleményét is.
Budapest, Erzsébet Örökimádás templom 1904-1908.
Az Üllői úton sétálva messziről látható az Erzsébet Örökimádás templom fehér tornya. Aigner Sándor (1854-1912) főművéről van szó, aki rövid életpályja alatt számos bíróságot és templomot épített az egykori nagy Magyarországon. Kortársaihoz hasonlóan építészeti tanulmányait Bécsben kezdte, ahol Friedrich von Schmidt tanítványaként hamar a neogótikus stílus hű követője lett. Mesterét követve a műemlékvédelemben is fontos szerepet töltött be. Az akkoriban népszerű purista elveket követve több jelentős épület restaurálását maga vezette, mint a veszprémi vagy győri székesegyházakét. Nevéhez mégis elsősorban templomok és bíróságok sora fűződik. Munkásságát végig meghatározta a neoromán és neogótikus stílus, utóbbi szellemében épült Erzsébet királyné emlékére az Erzsébet Örökimádás templom és rendház (1904-1908)  az Üllői úton. A Bartók Béla úti Szent Imre Kollégium tervezésekor már a neoromán stílus elemeit helyezte előtérbe, ahogy ezt bíróságai tervezésekor is tette. A sárvári és tasnádi járásbíróságok egyaránt neoromán elemeket mutatnak. Utolsó épültei közül kiemelkedik a győri Új szeminárium épülete, valamint a mecsekszabolcsi Magyarok Nagyasszonya-plébániatemplom, melynek elkészültét már nem érhette meg.

Budapest, Kőrössy-villa 1899. (forrás: btm.hu)
Kőrössy Albert Kálmán (1869-1955) építőművészetének egyedisége abban rejlik, hogy a századfordulós építészet legfőbb színhelyeit fedezhetjük fel életművében: az Art Nouveau és a Jugendstil kibontakozásától, a Lechner Ödön nevével fémjelzett magyaros szecesszión át a tízes évek erdélyi és finn népi motívumokat is felhasználó magyar szecessziójáig. A szegedi születésű építész tanulmányai befejeztével rövid ideig Sebestyén Arthurral tervezett neobarokk bérpalotákat, majd 1899-ben önálló irodát nyitott bérvillájának kertjében, s elsősorban bérházakat és iskolákat tervezett az első világháborúig. Életpályájának kiemelkedő alkotásai közé tartozik az egykor az Eskü téren (ma Március 15. tér) Osztálysorsjátékpalota, a legkiemelkedőbb hazai szecessziós épületek között számon tartott Kőrössy-villa és Walkó-ház, vagy a mára már egyedülállónak számító jó állapotban megmaradt Philantia virágüzlet portálja Budapesten. A szerkezeti szempontból is kimagasló alkotások között érdemes még megemlíteni a Ligeti úti hidat Temesváron, amely korának legnagyobb fesztávú vasbeton gerendahídja volt, s az egyik utolsó alkotásaként ismert Tisztviselőtelepi Főgimnáziumot, amely az 1910-es évek legkorszerűbb és legjobban felszerelt, voltaképpen funkcionalista megközelítésű iskolája volt.
Salgótarján, Acélgyári úti iskola (forrás: magángyűjtemény)
Marschalkó Béla (1884-1962) a Kós Károly nevéhez fűződő Fiatalok csoportjának holdudvarához tartozó építész. A Műegyetemen végzett, Korb és Giergl-nél szakmát kezdő Marschalkó a magyaros stílus formavilágát Erdélyből eredeztető építészek között találta meg saját hangját. Zrumeczky Dezsővel évekig dolgozott együtt, így lett a Wekerle telep Zrumeczky kapuja, a Tormay Cecile villa valamint Herczeg Ferenc villája és az Áldás utcai iskola épülete is közös munkásságuk eredménye. Marschalkó önálló alkotásai nagyrészt a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt.- hez köthetőek. Ő tervezte a salgótarjáni Acélgyári úti elemi iskolát, és az Acélgyári út számos épületét valamint az ózdi Olvasó épületét, és a negyvennyolc házból álló Velence-telepet. Családja számára Pomázon álmodott meg egy családi villát, amely több épületével egyetemben műemléki védettséget kapott. Az általa tervezett házak magukon hordozzák jellegzetes stílusjegyeiket, nyerskő lábazatuk, osztott táblás ablakaik, jellegzetes faragott fa részleteik, meredek tetejük összekapcsolja őket a századelőn megszületett magyaros stílussal. 

A fentiekben olvasott ismertető korántsem teljes, a kötetben számos kortárs életműve olvasható még.

Ajánljuk a magyar építészet, városépítészet és művészetek iránt érdeklődő olvasóknak.

A bejegyzés elkészítésében segítségemre volt Dúzsi Éva (Hans Petschnig  monográfusa), Jász Borbála (Linzbauer István monográfusa), Torma Ágnes és Kelecsényi Kristóf (Schmahl Henrik monográfusai), Baldavári Eszter (Kőrössy Albert Kálmán monográfusa), Andrássy Dorottya (Marschalkó Béla monográfusa) valamint Horváth Zsuzsa (Aigner Sándor monográfusa).

A kötet bemutatójára 2015. október 29-én kerül sor a Fuga épületében (Budapest, Petőfi Sándor u. 5), 18:00 órai kezdéssel.

Szerkesztette: Horváth Zsuzsa



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése