Örömmel adjuk hírül, hogy megjelent az Építőművészek Ybl és Lechner korában című tanulmánykötetünk a TERC
kiadó gondozásában. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Művészettörténet szakán
végzett fiatal szakemberek – klubunk tagjai – írták a tizennégy
építész, illetve építészpáros életművét feldolgozó tanulmányokat, amelyeket korabeli
tervrajzokkal, archív és mai fényképekkel illusztráltunk. A bemutatott alkotók
a kor jeles építőművészei, akiknek a nevéhez Budapest és a történelmi
Magyarország számos kiváló épülete köthető. Az Osztrák-Magyar Monarchia kora a
romantika, a historizmus és a különböző századfordulós irányzatok világa, ennek
megfelelően igyekeztünk minden fontosabb építészeti stílusirányt bemutatni az életműveken
keresztül. Ajánljuk a könyvet elsősorban a magyar építészet és a várostörténet
iránt érdeklődő és az architektúra szépségére nyitott olvasóközönségnek, akik alaposabb
és szélesebb körű ismeretekkel szeretnék gazdagítani a boldog békeidők
építészetével kapcsolatos tudásanyagukat.
2015. július 21.
2015. július 13.
Töhötöm földjétől Pezsgővárosig a harminchármassal
Na most idáig rendben is lennénk,
de vajon hol lehet a 33-as megállóhelye? Utolsó percben érek – futva – a Karinthy
Frigyes út elejére, addigra már a társaság harmada megérkezett. Még húsz perc
várakozás, és mindenki jelen van: indulhat a kirándulás Budapestről Budapestre.
A július 11-én megrendezésre került tanulmányi utunk során kezdetben ipartelepek között visz a busz, kedélyes beszélgetésünk közben odasandítok a
hőerőmű Reichl és Bierbauer tervezte kiváló épületcsoportjára, de jó lenne
egyszer belülről is látni. Dél felé tartunk. A törökverő hadvezérről (?)
elnevezett bevásárlóközpontnál átlépve az 1950 előtti városhatárt, egy
fővároshoz tartozó, mégis önálló jellegét több szempontból a mai napig őrző nagy
kiterjedésű városrészbe, a XXII. kerületbe érkezünk. A Dunapart közelében
vezető főút mentén megszaporodnak a borászati épületek, patinásabbak és
újabbak, de mind nagy múltú szőlőkultúráról árulkodók. A távolban már
felsejlenek az e kultúrát megkoronázó Törley családhoz kötődő épületek, de
egyelőre nem állunk meg itt, Budafokon, a busz Budapest legdélebbi
városrészébe, a Töhötöm vezérről elnevezett Nagytéténybe visz minket. El ne
felejtsem megemlíteni, hogy közben áthaladunk Kistétényen, mai nevén
Budatétényen, egy kedves, családi házas városi vidéken.
A busz sokadszorra megáll, ezúttal a mi kedvünkért is, gyalog folytatjuk utunkat a magyar barokk kastélyépítészet egyik karakteres alkotásához, a nagytétényi Száraz-Rudnyánszky kastélyhoz.
A kastélykert bejáratánál három további kirándulótársunk vár ránk, összeállt a kirándulócsapat. Az egyre hevesebben tűző napfény elől árnyékba húzódva a kirándulás főszervezője, Mácsay Krisztina a főúri lak történetének ismertetésébe kezd, visszarepít minket a XVIII. század világába. Gyakorlott és kiválóan felkészült tárlatvezetőként most már a kastély első emeleti enteriőrjeiben kalauzol, bevezetve bennünket a bútorművészet rejtelmeibe. Izgalmas dolgokat tudunk meg elsősorban a barokk és a klasszicizmus asztalos művészetéről, különleges típusairól, technikai és formai sajátosságairól. Még a díszterembe is benézhetünk, ahol a mennyezeti stukkódíszt csodáljuk meg. A főbejárati oszlopzat előtt elkészítjük a szokásos csoportképeket, majd rövid kerti séta után búcsúzunk a kastélytól, és továbbindulunk a buszmegálló felé, ahol egy pillantást vetünk a középkori eredetű barokk templomra. Immár észak felé vesszük az irányt a jól bevált 33-assal.
Továbbsétálva elszörnyülködünk a számos, gyökerestől kidőlt fán, a néhány nappal korábbi vihar szomorú mementóin. A villamossíneken túl emelkedni kezd a terep, Itt, a centrumban áll a késő barokk katolikus plébániatemplom, mellette a manapság a Várkert Bazár világháborús kiállítása bejáratánál másolatban látható emlékműszobor megrendítő eredetije. A közelben a korábbi templom, a mai Péter-Pál kápolna szemügyre vételezése után a hasonló nevű régi és nagyon hangulatos utcán haladunk lassan emelkedve, és a kastélyszerű konyakgyárra leszünk figyelmesek. Ennek közelében pedig az egykori hatalmas Törley birtok terül el, rajta nagy értékű műemléképületekkel.
Elsőként a kiemelkedő helyen álló ősi ravennai és századfordulós bécsi hatásokat ötvöző mauzóleum-épületet csodáljuk meg, történetét és kialakítását Tóth Péter klubtagtársunk ismerteti. Örömteli, hogy a Ray Rezső Vilmos tervezte épület külsejét helyreállították, szomorú tény, hogy a belső nagyrészt visszafordíthatatlan károkat szenvedett és a lehetőségekhez képest való helyreállítása se történt meg mindezidáig. Budafok e kiemelkedő jelentőségű épülete nagyobb odafigyelést, gondosabb karbantartást igényelne, a városrész nevét elsősorban öregbítő Törley-család megérdemelné a síremlék nagyigényű belső műemléki helyreállítását.
Sétánk utolsó szakaszában a Törley és Sacelláry kastélyokat a távolból szemlélhetjük meg, mesebeli soktornyú sziluettjük nagy hatást tesz ránk. Délután egy kellemes kis vendéglőben finom ételek és italok mellett jóízű beszélgetéssel zártuk az értékes programpontokban gazdag napot.
Szöveg és képek: Rozsnyai József
2015. július 7.
A hódmezővásárhelyi téglaépítészet
Hódmezővásárhely
az Alföld déli részén fekszik, Szegedtől 24 kilométerre északkeletre.
Városképe sokban hasonlít az alföldi mezővárosokéra, van azonban egy egyedi
jellemzője: a téglaépítészete. Nincs még egy olyan település Magyarországon,
ahol nyerstégla homlokzatú épületek ilyen nagy arányban fordulnak elő. Ez elsősorban
a földrajzi viszonyoknak köszönhető, hiszen a város határában óriási
agyaglelőhelyek terülnek el.
A város
legnagyobb építménye, a szegedi nagy árvíz után kiépült árvízvédelmi fal is
téglából készült. Három kilométer hosszan kígyózik a belváros déli határánál és
tudomásom szerint nincs hasonló méretű téglaépítmény az országban, így ez is
jelzi a vásárhelyi téglaépítészet egyediségét. Ezen kívül több iskola, templom
és más középület is nyerstégla homlokzattal épült, tervezőik közül Sándy Gyula,
Borsos József és id. Janáky István érdemel említést. Sándytól a Református
Főgimnáziumot, Borsostól Susán városrész református templomát emelem ki, Janákytól
pedig a modern stílusú Kultúrotthont (ma Bessenyei Ferenc Művelődési Központ), azok
a legjelentősebb épületeik a városban.
A Református Főgimnázium |
Bessenyei Ferenc Művelődési Központ |
A vásárhelyi
téglaépítészetet azonban mégis inkább a lakóházak nagy száma és jó minősége
teszi igazán különlegessé. Ezek az egész a városképet meghatározzák, és
pontosan ez különbözteti meg a vásárhelyi téglaházakat más alföldi
mezővárosoktól: itt nem csak egyesével, önmagukban állnak és nem csak
kuriózumnak számítanak, hanem következetesen sorakoznak egymás mellett,
kisebb-nagyobb szigeteket alkotva és ez a sok-sok sziget majdnem lefedi az
egész várost.
A vásárhelyi
téglaépületeket alapvetően piros vagy sárga téglákkal burkolták, de ezek a
legtöbbször egy homlokzaton vegyesen helyezkednek el. A korai épületeket – és
főleg a nagyobb középületeket, mint például a Református Főgimnázium – inkább
piros tégla burkolja, de az ablakok környékét és a párkányokat sárga téglák
alkotják. A későbbi épületeken – és a lakóházak döntő többségén – a sárga az
alapszín és a különböző építészeti tagozatok pirosak. Sok lakóházon a sárga
felületre különböző geometrikus vagy stilizált növényi díszeket is rajzoltak a
piros téglák megfelelő elhelyezésével. A leggyakoribb ilyen dísz a csúcsára
állított rombusz, de sok helyen látunk X és + jeleket is. A rengeteg gyönyörű
lakóház közül csak a Hódi Pál u. 11., a Dózsa György útja 19. és a Nyizsnyai u.
5.számú épületeket emelem ki, mert véleményem szerint ezek a legszebbek.
Hódi Pál u. 11. |
Dózsa György útja 19. |
Nyizsnyai u. 5. |
A vásárhelyi
téglaépítészet értékét legalább ennyire növelik a szegényebb tulajdonosok
házai, akik nem engedhették meg maguknak, hogy teljesen téglával burkolják
házaikat. Ezeken a sokszor vályogból épített házakon az ötletesség, a
kreativitás figyelhető meg jobban, hiszen az oromzatokat és az ablakok
környékét csakazértis különböző formájú téglaszalagokkal díszítették.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)