2011. június 28.

Megyeri híd










Pászmák és Pázmány - foglalhatnánk össze röviden június 28-i kirándulásunk lényegét. Nekünk, 35 emeletet megjárt hídlátogatóknak, akik már szinte fél szakszavakból is megértjük egymást, talán nem is kell ennél több, de a nyájas olvasó kedvéért megtesszük, hogy túránk történetét, és a fenti, talán kissé homályos címet kibontjuk, hogy ne mondjuk, kicsomagoljuk.

14.15 Újpest Városkapu, gyülekeznek a kirándulók, kis csoportjaik egymástól a lehető legnagyobb távolságokban helyezkednek el, kis bizonytalanság az arcokon. Ilyenkor érti meg a modern világgal szemben kissé távolságtartó bölcsész a mobiltelefon jelentőségét. Megtaláljuk egymást.
14.30 Minden jó, ha a vége - mármint az eleje - jó, elérjük a 104-es buszt, és már úton is vagyunk. Az út rövid, megérkezünk.
15.00 Rövid bemutatkozás után indul a kaland Eser Attila híd mérnök vezetésével. A hídtúrán egyszerre legfeljebb tíz látogató vehet részt, mi kilencen vagyunk.
Később. Megérkezünk a keleti hídpilon északi oldalának bejáratához, szembesülünk a lépcsővel (vagyis nem a lifttel), húsz emeletet lépkedünk, kimelegszünk, bár nincs meleg.
Majd. Viszonylag tágas pilonközi üvegházban találjuk magunkat, a kilátás pazar, az arcokon megdicsőült mosoly és elégedettség. De tovább, tovább... Ezúttal lifttel a 32. emeletre. Innen szűkül a tér, körülöttünk tömör beton, meredekek a létrák, fokozódik az izgalom.
Végül. Az egyik létra fölötti nyíláson át az égboltozat tárul elénk. Felértünk a 35. emeleten lévő kilátóhoz, melyet magas betonmellvéd övez, középen vasrúd, minilétrával. Kapkodjuk a tekintetünket, aktívan fotózunk. Vezetőnk ekkor mesélni kezd, a híd építésének történetét vázolja, számadatok hangzanak el, és számunkra is érthető magyarázatot kapunk a kábelek mibenlétéről. A műanyag csőben acélsodronyok - pászmák - helyezkednek el, ezek tartják a hidat, ezek alkotják a híd lényegét, innen kapta nevét a hídtípus: ferdekábeles híd.
A legfelül után a legalul következik, a hídpálya alá kerülünk, megismerkedünk a radartükörrel és a toronydaruk felállítására alkalmas szerelvényekkel. Evezősök suhannak el csendben a híd alatt.
Tanulmányutunk végén köszönetet mondunk kalauzunknak az igazán tartalmas és tanulságos épületbemutatásért.
17 óra előtt valamivel. Hazaindulunk a 104-es busszal.
Fontos megemlítenünk, hogy kinek lehetünk hálásak mindezért a kiválóan sok szép élményért: Kerekes Gitkának, akinek sok hasonló ötletet kívánunk a jövőre, és akinek nagyon köszönjük a szervezést!


Rozsnyai József

2011. június 18.

Modern séta, június 4.

Már nagyon régen vártam, hogy klubunk tagjai újabb városi sétán vehessenek részt. Többen is azon gondolkoztunk, hogy milyen útvonalat kellene kialakítani ahhoz, hogy eddig nem, vagy csak kevéssé ismert épületeket fedezzünk föl. És erre jött egy önként vállalkozó, aki felajánlotta, hogy megismertet minket Hofstätter Béla és Domány László építészetével.

A Blaha Lujza téren összegyűlt csoportunk első állomása a Víg utcában található bérházhoz vezetett, ahol fény derült a benzinkút kétes létezésére és a GARAGE mibenlétére is. A Dob utcai épület érintése után villamosra ültünk, és nagy szurkoltunk Áginak, hogy Bertájával ő is időben odaérjen a Lloyd mozihoz. Az építészeink által megálmodott belső tér kialakítása, a világítás megoldása még a mai napig kellemes és izgalmas atmoszférát kölcsönöz a mozinak.

Ahogyan azt már korábban sejtettük is, a Dunapark Kávéház épületét tekinthettük pesti sétánk csúcspontjának. Bár sokan láthatták már a bérház lépcsőházát korábbi séta alkalmával, számomra viszont ez még új élmény volt. A márványborítás csillogása, a lépcső vonalvezetése (amit a kék linóleumborítás sem tud teljesen megzavarni) és a gyorsabb-lassabb lift felfedezése felpezsdítette a melegben kissé kitikkadt társaságot.

A budai oldalon folytattuk barangolásunkat, ahol a Bem utcában álló bérház után a Margit krt. 15. alatti luxusbérházat szálltuk meg. Kilőttük magunkat az űrkapszulaszerű liftekkel és meg sem álltunk Budapest főispánjának lakásáig. Az ablakok kinyitásával voltak kisebb-nagyobb problémák, de az egyetemi előadásokon hallott instrukciók és némi kézzelfoghatóbb segítség után beszabadítottuk az esőillatot a lépcsőházba.

A séta útvonalába tervezett épületek látványa is nagy élményt nyújtott, de a modern építészet kérdéseiről és lehetséges válaszairól hallott gondolatok egy eddig számomra kissé távoli terültre is bevezettek.

Köszönöm Nagy Zoltánnak a sétavezetést!

Remélem a következő sétára már nem kell ilyen sokat várni…

Gulyás Nóri