2011. augusztus 18.

Mindenki Nyugatija egy kicsit más szemmel...

Bizony a jó öreg Nyugati pályaudvar volt legutóbbi sétánk célpontja. Az a Nyugati, ami valljuk be mindnyájunkhoz kötődik legalább egy kicsikét. Itt szálltunk fel az első Pázmány felé robogó Siemens vonatunkra, talán remegő szívvel, és várakozással teljesen. Vagy lehetséges, hogy vannak köztünk olyanok, akik itt bosszankodtak a sosem-működő automaták miatt. Az is lehet, hogy itt hullajtottunk bőséges (krokodil) könnyeket estéli búcsúzásainkkor, és itt fújtuk tele mentolszagú papírzsebkendőinket is. Itt futottunk álmos fejjel az épp kigördülő vonat után, és itt döntöttünk úgy egy fél órányi várakozás után, hogy "most már nem érdemes kimenni". Az is meglehet, hogy sokat álldogáltunk "az óra alatt" valakire várakozva, sőt előfordulhat, hogy itt adtuk első alamizsnánkat az automatánál kéregető bácsinak.

Hát újra itt voltunk. Mindenki Nyugatija most egy kicsit másként jelent meg előttünk. Túravezetőnk Szögi Sanyi bá' anekdotáival és visszaemlékezéseivel visszarepített bennünket az 1877-es évbe (ugyanis ekkorra készült el a Pályaudvar). Nosztalgiázásunk kiterjedt a tér későbbi rendezésére, és a gőzmozdonyok romantikus világára is, sőt azokra az időkre is, amikor vezetőnk állomásfőnök volt itt.

Szóltunk pár szót az épület tervezőiről, az EIffel irodáról és megtudhattuk, hogy a korabeli vasutaknál (hasonlóan a mai repterekhez) volt indulási és érkezési oldal is, így először a korábbi indulási oldalt vizsgáltuk meg. Tudomásunkra jutott, hogy a mai "Meki" hajdanán rangos és szép étterem volt, kitalálhattuk, hogy miről nevezték el a Ceglédi várót, távolról láthattuk a régi postaalagutat, és csodálkozva jöttünk rá, hogy egy emléktábla is meghúzódik az épület jobb oldalán. Hallhattunk az 1993-as Sátorszínházról, mely itt kapott helyet amíg a Vígszínházat felújították (és amelynek létrejöttét Sanyi bácsi is elősegítette).

Az érkezési oldalon nem időztünk olyan hosszasan, beszélgettünk arról, hogy a szeretteiket várók ún. peronjegyet válthattak fillérekért, és akkor még jobb volt a közbiztonság is. Ejtettünk pár szót a Westend Házról (ami nem azonos a plázával), és amit sajnos már lebontottak a tér rendezésekor. Vezetőnk elmesélte azt is, hogy egy korábbi felújításkor látta, hogy a vasszerkezet egyes részei a munkások kezében elporladt (annyira kikezdték a gőzmozdonyokból származó vegyi anyagok). És ejtettünk pár szót az 1962. október 4-én tolatás közben/után a Nagykörútra kilátogató vonatszerelvényről is. Azt is megtudtuk, hogy az ún. hidegvágányok (mai 1-6 vágányok) régen a hajléktalanok lakhelyéül szolgáltak.

Sok vasúttörténeti érdekességről is értesültünk, például korabeli csomagfeladásról, arról hogy régebben 1. 2. és 3. osztályon utaztak a különféle utasok, és külön várótermük volt. Megtudtuk, hogy a Nyugati korábban komoly nemzetközi forgalmat is bonyolított. Sanyi bácsi elmondta azt is, hogy a vasút, különösen a Nyugati igazi romantikus találkozási hely volt.

Ez után következett a látogatás (egyik) csúcspontja. Sanyi bácsinak köszönhetően bemehettünk a nyilvánosság előtt általában zárt Királyi váróba. Miután felismertük, hogy a helyszín ismerős jó pár klipről és filmből, Sanyi bácsi mesélt arról, hogy kikkel találkozott itt (Margit királynő, Tito stb.). A várót Ferencz Józsefnek és Sissinek építtették, ennek megfelelően van férfi és női várakozó szoba is a teremegyüttesben. (Kiderült az is, hogy az uralkodó nem szerette a Keleti pályaudvart, ezért innen indult útjaira Gödöllőre, és külön számára kialakították az ún. királyi vágányt.) Miután kigyönyörködtük magunkat, és még egy darabig beszélgettünk, elkészítettük a (Gulyás Nóri barátném szavaival élve egyre puccosabb) csoportképünket.

A váró után Sanyi bá' volt olyan kedves és meggyőzött minket arról, hogy a Nyugati jobb oldali tornyában valóban laknak, így felmehettünk az egyik toronyba, megnézhettük a padlásteret és egy pár percet elidőztünk az erkélyen is. Élményekkel telve hagytuk el a helyszínt. Köszönjük Szögi Sanyi bácsi kedvességét ez úton is! Ezek után mindnyájan akik ott voltunk tényleg egy kicsit más szemmel tekintünk erre az épületre.