2017. március 18.

Hazai ritmus – Miként bővült 2016-ban a kortárs magyar építészet színes palettája?

Anyag, participáció, lakhatás, design and build, kultúra. A társadalmi elkötelezettséget vállaló építészet globális aktualitásáról írtunk korábban. Hogy ezzel milyen relációban áll építészetünk, ezen öt kulcsfogalom köré rendezve tudósít a tavaly márciusban Budapesten (idén a debreceni MODEM-ben) megrendezett Think Global, Build Social! címet viselő kiállítás.

2010-ben a New York-i MoMA adott teret az elmúlt évtizedek szociális építészeti jelenségeinek, melynek kurátora, Andres Lepik, 2013-ban nyitott tárlatot a frankfurti Építészeti Múzeumban hasonló tartalommal. A Magyarországra érkezett utazó kiállítás a budapesti Goethe Intézet és a Hello Wood szervezésében valósult meg, mely a 21. század szociális építészetének legjelentősebb nemzetközi eredményei mellett a magyar szekcióban hazai tervezők munkáit vonultatta fel Builders/Építők címmel. Magyar építészek főként lokális problémákra reflektáló törekvései közt szerepelt többek közt a monori biobrikett-szárító (Kemes Balázs és csapata, 2014), a markóci közösségi ház (Holczer Veronika), de a Himaláján és Kambodzsában megvalósult projekteket is bemutatták, melyek mind közös misszióval generáltak valódi változásokat. Részvétel alapú építészet, mely nem gazdasági termék. Közösségi tervezés, mely az érintett lakosság bevonásával teremt együttműködést. Eszköz. A segítségnyújtás eszköze. Bízunk az építészetben, sok még a megválaszolatlan kérdés.

æktivátorok. Helyi aktív építészet / Fábián Gábor, Fajcsák Dénes
(ARKT Művészeti Ellátó a 15. Velencei Építészeti Biennálén)

æktivátorok.Helyi aktív építészet /
Fábián Gábor, Fajcsák Dénes
A 2016-os Velencei Építészeti Biennálé vezérelveivel összhangban a magyar pavilon a közösségépítés, fenntarthatóság, újrahasznosítás kérdéseire reagálva mutatott be egy egri történetet, melynek a két fiatal egri építész mellett civilek, helyi építőipari szakiskolások és elítéltek mind aktív szereplői voltak. A helyszín egy elmúlásra ítélt (egykor Gamesz irodaként működő) épület a Gárdonyi kertben, melyet tőke nélkül, a rendelkezésre álló eszközökkel, helyben talált elemek másodlagos felhasználásával írtak át élő közösségi térré (ARKT Művészeti Ellátó, Fábián Gábor, Fajcsák Dénes, Simon Orsolya, Eger, 2014). A nemzetközileg is elismert projektet bemutató kiállítás minimális eszközzel, zsaluelemekből készült körasztalhoz ülve elevenítette fel az „aktivátorok” munkáját, melynek eredménye az érdeklődők számára virtuálisan bejárhatóvá vált.

ARTKAZAL nád panzió / Nagy Csilla, Tóth Zoltán
(Mórahalom)

ARTKAZALnád panzió /
Nagy Csilla, Tóth Zoltán
Aktualizált tradíció halk dala szól a szerb-magyar határ melletti kisvárosból, ahol a hagyományos technológia új köntöst kapott. Magyarország rendkívül gazdag építészeti nyersanyagban (nád, szalma, kő, agyag), a jelenkori építészet azonban elenyészve használ nádat. A vályogépítészet holtnak tűnt hagyományához hasonlóan, a nád alkalmazásának is akadnak jeles újraélesztői, mint Svédországban a Tåkern-tó madárvédelmi terület partján vagy a hollandiai Delf területén, de nagy az érdeklődés a dánok körében is. Az épület szigetelését, valamint a szerkezetek légzését kettős nádszövet biztosítja, egyfajta klímahomlokzatként funkcionálva. A hagyományok felhasználása lehetőség, mellyel kisebb ökológiai lábnyomot hagyva Mórahalmon környezettudatosság, „helyénvalóság” és esztétikai érték karöltve várja a pihenni vágyókat. Coda: Abból kell dolgoznunk, amink van. 

Meséskert Tagóvoda / Archikon Építésziroda
(Budapest)

Meséskert Tagóvoda / Archikon Építésziroda
„Lendületben a XIII. kerület!” fejlesztési program keretében valósult meg hazánk első passzívház óvodája az Archikon Építésziroda tervei alapján. Az iroda a 2014-ben átadott 100 lakásos Passzívházával kapcsolódott be a 21. század egyik legnagyobb hatású építőipari innovációjába, de példaértékű tervezői szemléletmódjukat fémjelzi a Himalájában épült szolár iskola tervezésében való részvételük is (Csoma Szobája Alapítvánnyal közösen, Zangla, 2012-2015). Mosolygó éllovas a panelek és irodaházak közt, mely önmagát is játékként aposztrofálja. Az elbontott korábbi óvodaépület szerkesztési elvét követve, a térelosztás megmaradt, de a tömeg felszabadult, melyet négyzetes homlokzati nyílásainak kusza ritmusa erősít. Színkavalkád helyett napsárga vezet végig a házon, melyet Ferth Tímea grafikái gazdagítanak. Hőhídmentesség szempontjából bravúros a födém játékos átlyuggatása, így a „formaillesztő doboz” a természet játéka, napfényt juttatva a belső térbe. Pollen és allergénmentes, friss, szűrt levegő, folyamatos légcsere által csökkentett párakicsapódás, hússzor több energia megtakarítás, minimalizált hőveszteség, beépített automata árnyékolás. A kicsik már most többet tudnak. 

MOME Műhelyház / Csomay Zsófia, Németh Tamás
(Budapest)

MOMEMűhelyház /
Csomay Zsófia, Németh Tamás
Első állomás! Több, mint hatvan éve indult útnak az a gondolat, miszerint a Farkasdy Zoltán tervezte Zugligeti úti épület már a helyfoglalás során sem bizonyult elegendőnek az egyre bővülő funkcionális igények biztosítására. A manuális funkciók összpontosítását, többek közt a Kinizsi utcába kiszorult műhelyek „hazatérését” szolgálja a MOME Campus-fejlesztés folyamatának elsőként megvalósult eleme, a Műhelyház. Az állandó szükséghelyzetre korábban Nagy Tamás, ezt követően 2008-tól Reimholz Péter tervváltozatai keresték a megoldást, majd halála után, 2010-ben felesége, Csomay Zsófia és Németh Tamás kaptak megbízást. Az eredeti tömegformát megtartva, de azt elfordítva, a campus zöldterületének terhelése mérséklődött. A homlokzat fekete téglás, nyers textúráját nagyméretű nyílások sora tagolja, mely elengedhetetlen elem volt a transzparencia, a műhelyek közti intenzív kapcsolat és a flexibilitás szempontjai mellett. A növekvő igények miatt, a Műhelyházzal szoros egységet alkotva várható ez évben a Média-és Műteremház tömbje, a műhelyek mellett teret adva a média szakok stúdióinak, továbbá az építészek tárgy- és téralkotó laborjainak. Az épületegyüttes, mely a jövőben a Technológiai Parkot alkotja, része lesz annak a Kreatív Innovációs Tudásparknak, mely az egyetem teljes campusának megújítását jelenti. Végállomás: várhatóan 2018-ban.

Közép-európai Egyetem (CEU) Campus-bővítés I. üteme /
O’Donnell + Tuomey Architects, M-Teampannon Kft. (Budapest)

Közép-európai Egyetem (CEU)
Campus-bővítés I. üteme /
O’Donnell + Tuomey Architects,
M-TeampannonKft.
Szintén az oktatás térigényei kerülnek előtérbe a CEU Campus-bővítés nemrég átadott első ütemének kapcsán, de a budai környezettel ellentétben itt adott egy sűrű belvárosi szövet, műemlék épületek sora, világörökségi terület, ahol az ír tervezőpáros a magyar M-Teampannon Kft.-vel együttműködve volt hivatott a párbeszéd alakítására. Viszonylag csendben, már 2012-ben elkezdődött a tervezés, melynek területe hat telket foglal magába, és melynek első lépcsőfoka, a Nádor utcai, Hild József tervezte (1841) klasszicista lakóház belső átformálásával és egy új tömb kiépítésével valósult meg. Az oktatási és kulturális célú épületek tervezésében gyakorlott építészek elsődleges szempontja volt az épület környezetével, a szomszédos épületekkel, a Dunával és a belső udvarokkal folytatott kommunikációja, valamint publikus, a várost befogadó zónák kialakítása. A kortárs homlokzatalakítást ebben leginkább a súlyos anyagválasztás segíti, tiszteletben tartva konzervatív szomszédait, miközben erős dinamikájával a zárt sorú utcasíkot némileg megbontja. Érzéki anyaghasználat, bontott tégla, faburkolatok, nyersbeton és fém finom rétegei következetesen alakítják a belső tér világát, melynek térstruktúrája az udvarból irányított vertikális nyitással töri át a tetőt. Az írországi kulturális központjuknál alkalmazott közlekedőkhöz hasonlóan terek közti átkötésekkel alakít kapcsolatokat és idézi az eredeti gangos udvarokat. 21. századi minőség, funkcionalitás. Most akkor szerencsésnek tartjuk a CEU-sokat!? 

Nemzeti Tenisz Edzőközpont / Kendik Géza, A4 Stúdió
(Budapest)

Itthon dübörög a sportberuházások időszaka (zúgolódik is sok vita), ám tekintetünket most emeljük magasra, íme Mátyás-hegy új színfoltja. Fiatalos lendülettel ékelődik a budai hegyoldalba a Nemzeti Tenisz Edzőközpontja, az egykori Bányászati Vállalat teniszcentrumának helyén. Köztudott, hogy a 80-as évek végén Andre Agassi hozott színeket a fehérbe öltözött sportba és e gondolattal azonosul a homlokzat, melynek rézsútos lamellái vörös salak színét és a természet zöldjét viselik. A háromszintes épület a tenisz világsztárjainak és a hazai ikon, Taróczy Balázs javaslataival valósult meg a korábbi tarthatatlan körülményekkel szakítva. Nagy üvegfelületei mögött éttermek, irodák, bírói helyiségek kaptak helyet, míg a friss színek intimebb funkciókat, öltözőket, szállodai szobákat, rehabilitációs központot rejtenek.

NemzetiTenisz Edzőközpont / Kendik Géza, A4 Stúdió

Rudapithecus Látványtár és Tanösvény /
Narmer Építészeti Stúdió és a BME Építőművészeti Doktori Iskola (Rudabánya)

Rudapithecus Látványtár és Tanösvény /
Narmer Építészeti Stúdió és a
BME Építőművészeti Doktori Iskola
Épp elindult az emberré válás rögös útján a miocén kori, Rudapithecus Hungaricus névre keresztelt, emberszabású ősmajom, melynek leletére a 60-as évek közepén találtak rá, az akkor még működő vasércbánya területén. A csaknem háromszáz ősmajom maradványának lelőhelye fölé 1977-ben emeltek védőtetőt, melynek 2000-es évekbeli romos állapota is sürgette a terület újrarendezésének gondolatát. A fejlesztési koncepció kigondolásával (2011) megbízott Narmer Építészeti Stúdió mellett a BME Építőművészeti Doktori Iskola hallgatói is bekapcsolódtak a tervezésbe, akik a térség ipari örökségének hangsúlyozására, a Borsodi régió fejlesztéséhez szükséges eszközök megtalálására voltak hivatottak. Eredményképpen “Majomszigeten” egy ipari és természeti örökségre koncentráló tanösvény, kilátók, valamint egy fogadóépület és Látványtár gondos tájba illesztéssel mond párbeszédet. Az anyagában vasérc színét hordó monolit látszó vasbeton szerkezetek méltó közvetítői a földtörténetnek.

Digitális Erőmű és a Nemzeti Filmtörténeti Élménypark / 
Csontos Györgyi DLA, Adorján Anna (Ózd)

Európában reneszánszát éli az ipari területek rehabilitációja. Már a múlt század második fele, az 1960-as évek óta fókuszban van az ipari örökség védelmének fogalma, Magyarországon pedig az utóbbi évtizedekben erősödött meg ennek gyakorlata. Példaként említhetjük a budapesti Ganz gyár egykori ipari területén létrejött Millenáris Parkot vagy a pécsi Zsolnay Kulturális Negyedet, mellyel párhuzamosan vált kulturális metropolisszá a német vaskohászat múltját őrző Ruhr-vidéki ipari terület (Zollverein élménypark, Essen). A rozsdaövezetek rehabilitációja közt Ózd, az egykori acélipari központ gyártelepének sorsa régóta napirendi téma. Az 1845-től működő acélgyártás a rendszerváltást követően leépült, maga után hagyva egy másik kor emlékét őrző organizmus szerveit. Új tartalommal leheltek életet a tervezők a korábban megcsonkított (2000-es évek elején a kéménysort felrobbantották) ipari esztétikum képviselőibe, mely folyamat első eredményét – Csontos Györgyi évtizedes erőfeszítéseit követően – a múzeum bővítési igénye kapcsán megfogalmazott ipari skanzen területének megtervezése jelentette (2013). Az acélgyártás interaktív megismerésére hívó, felgyűrődő betonpavilonokkal mozgatott táj az Erőmű és a Fúvógépház közt létrejövő területre ékelődött be. Ezt követően újult meg az Erőmű csarnoképülete, ahol az eredeti elemek megőrzésének hangsúlya mellett a déli homlokzat expandált fémlemezzel borított, új bővítményt kapott, egy új kor új (digitális) rétegeként. A digitális archiválás oktatói és kiállítási központjának terében fehér rámpa lebeg, mely két szintet átfogva juttat fényt a pinceszintre. 2014-ben kezdődött meg a Fúvógépház felújítása, Nemzeti Filmtörténeti Élményparknak helyet adva. Az épület hosszában húzódó green-box erős gesztussal fordul ki az ablakokon, eltérő méretű térbővületeket létrehozva, mely a csarnok klasszikus arányait megbontja. Nagyvonalú újraprogramozás, mely tiszteletben tartva a múltat, vállalja az elmúlást. A gyár hangja már nem szól, de alig dobogó szíve most talán újra ver.

Digitális Erőmű és a Nemzeti Filmtörténeti Élménypark / Csontos Györgyi DLA, Adorján Anna
Szöveg: Frankó Mónika
Források: a képaláírásokra kattintva megnyithatók.

2017. február 27.

Szaladás a modernizmus után

A XX. század története sok ízlésbeli váltást élt már meg, és ezek a hullámok időnként a mai napig ismétlik magukat. A közítélet gyakran elfordul azoktól az építészeti stílusoktól, melyek a XX. század modernista irányelvein alapulnak – funkcionalitás, letisztultság, racionális szerkezet és az ebből levezetett homlokzat – helyette olyat követel, mely visszahozza a XX. század előtt gyökerező történeti formákat. Ennek az okát nehéz lehetne felkutatni: lehetséges egy régebbi kor dicsőségére való emlékezés, és ezzel együtt a közelmúlt elutasítása, vagy csupán az általános igény a dekoratív elemek használatára. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a modernista építészeti alkotások sokkal kevésbé viselik el az amortizációt a historikus formákat felvonultató építészetnél, melyet további romantikus tartalommal telít meg az idő formáló hatása: a patina.

Mindazonáltal akármennyire is szürkének hathat a II. Világháború utáni modern épületek kopottas vakolata, dísztelensége, olyan értékeket hordoznak és olyan törekvéseknek bizonyítékai, melyek kis utánajárással rendkívüli érzékletességgel mesélnek az adott történeti korról. Úgy, ahogy, példának okáért egy kastély mesélhet a kései feudális berendezkedésről. 

A modernizmus erőteljesen a baloldali mozgalmakhoz kötődik – modern stílusban alkotó építészeink főként a szociáldemokratákkal, kommunistákkal szimpatizáltak a viharos ’30-as, ’40-es évek során. Mikor az ország újjáépítésére került a sor, természetesnek tűnt, hogy az alapvetően baloldali eszméket importáló szovjet vezetés ebben az építészeti irányzatban találhatja meg önazonosságát. Az első Hároméves terv a romeltakarítás és a helyreállítás feladatait tűzte ki célul 1947-49 között, emellett pedig a sürgető lakáshiány kielégítését, melyet gazdaságosság, szociális szempontok és a funkcionalitás jegyében tervezett típustervekkel kívántak megoldani.[1] Azonban az első tervezői munkák között nagy hangsúlyt kaptak azon feladatok, melyek nem a praktikus, szükségszerű feladatok kielégítésére irányultak, hanem olyan nagyszabású munkákra fordítottak energiákat, mint a Nemzeti Panteon, vagy Budapest-fürdőváros.[2]

A szerény költségvetés ellenére a háború utáni évek bizakodásra adtak okot – olyan alkotások valósultak meg, melyek a mai napig csúcspontjai a magyar modernista építészetnek. Talán a legkiválóbb példa a már sokszor magasztalt Építő-, Fa-, és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezeti Székháza (Tervezők: Gádoros Lajos, Perényi Imre, Preisich Gábor, Szrogh György), mely rejtett ellentmondást hordoz magában. Minden külső modernitása ellenére múlt századi technológiával, kézzel, facsigás emelőkkel építették – mely mélységében mutatja a hazai helyzetet: habár a feltételek még nem adottak, az elszántság és tenni akarás kiharcolja a változást. A háború által minden szempontból kimerült ország az álmai mellett nem rendelkezett azokkal a szükséges ipari és gazdasági feltételekkel, melyek szükségesek lettek volna a kívánt fejlődéshez.



MÉMOSZ székház - Fortepan
Igaz, a helyszíni előregyártás technikájában világelsők voltunk, azonban ezt a szükség szülte – nem volt elegendő zsaluzásra felhasználható faanyag, a szerkezeti acélt pedig a gépgyártás foglalta le. Az üzemi vasbeton elemek előregyártásához szükséges infrastruktúra, házgyárak, még várattak magukra. Ennek következtében a tartószerkezeteket a helyszínen vitelezték ki, majd többnyire tégla-kitöltő falazattal fejezték be az épületet. Az állványzat nélküli monolit vasbeton szerkezet csupán az ’50-es évek végére válik elérhetővé az építővállalatok számára – azonban a hangsúly ekkor már az előre gyártott elemekből való építkezés felé tolódik el.[3] Ezáltal szükségszerűen eltávolodunk a nemzetközi modern színtértől, mely a nyersbeton minél bravúrosabb szerkezeti és formaképzési megoldásait helyezi főszerepbe. 

A modernizmus – hiába látszik egyöntetűen támogatottnak – már korán ellenfélre talál. Már az 1944-től szaporodó szovjet hősi emlékművek előre vetítik azt az ideált, mely majd évekkel később általános irányelvként fogalmazódik meg.[4] 1948-ban Major Máté azzal az érvvel támogatja a szocialista realizmus építészetben való megvalósítását, miszerint, a modern építőművészet nem rendelkezik azzal a monumentalitással, mely tükrözi az új világot építő osztály erőfeszítéseit.[5]

Az erről szóló vitáknak azonban Moszkvából vetettek véget – Sztálin a birodalomnak egységes arculatot kívánt teremteni, mely reprezentálja annak nagyságát és ideológiai hátterét. Az építészet terén a század eleji szentpétervári klasszicista stílust választották irányadónak, míg a modern művészetet a polgári dekadencia károsító termékének titulálták. Andrej Alekszandrovics Zsdanov, a Szovjetunió kultúrpolitikai felelőse, Magyarországon Révai József kultúrpolitikust bízta meg, aki 1949-ben látott hozzá, hogy az építészetből ideológiát faragjon, azonban a heves ellenállás miatt elhúzódott az építészeti váltás. Ebben az évben született az a törvény is, mely kimondja, a nép harcainak kifejezéséhez nem megfelelő a „Bauhaus-homlokzat”.[6]

Szent István park lakóházai 1948-ban, mely a modern lakóházépítészet kiemelkedő alkotásai
(Építészek: Hofstätter Béla és Domány Ferenc, Kerekes András és Platschek Imre,
Jakobik Gyula, Oblath György, Szőke Imre, Málnai Béla és mások, 1941.) Fortepan
Kékgolyó utca 10, a modern lakóházépítészet jellemző homlokzati megoldásaival
(Építészek: Lauber László és Nyíri István, 1934.) kép: Wikipédia
A Műegyetem tanárai, valamint az MTA doktorai között főként olyan nagy tekintélyű és tudású építészek voltak pozícióban, akik elkötelezettek voltak a modern építőművészet iránt. A szakmai disputa két éven keresztül húzódott, mígnem Révai az 1951-es „Nagy építészeti vitában”, Lukács György segítségével ellenséget faragtak a modern irányzatból és képviselőikből. Igen hasonló módszerekkel, ahogyan a náci Németországban a Bauhaus-iskolával tették: fellépésként az elfajzott, kártékony művészet ellen.[7] Az építészeti szocialista realizmus azonban nem tartott sokáig: Hruscsov 1954. decemberi beszédében, melyet a Szabad Nép, valamint az építészeti szaklapok pontosan közöltek, elutasítja a historikus elemeket felhasználó építészet „pazarló” stílusát, és egy modern, előre gyártott elemeken alapuló irányzatot jelöl meg, mely költséghatékonyan és gyorsan hivatott megoldani a Szovjetunióban szerte égető lakásproblémákat. 

A szocialista realizmus rövid időszaka alatt az ipari és gazdasági létesítményeken kívül szinte mindent elláttak a magyar klasszicista építészet sajátos elemeivel – hol remekművet, hol üres formalitást létrehozva. Ez idő alatt az egyetemisták csupán a központilag meghatározott elvek alapján gyakorolhatták megszerzett tudásukat. Szinte egyáltalán nem találkozhattak a modern irányzattal, csakis elhelyezkedésük után, a tervezővállalatok, vagy a MÉSZ könyvtárában férhettek hozzá olyan irodalomhoz, melyből tájékozódhattak az építészet nemzetközi helyzete felől. 

1953. Gádoros Lajos bemutatja a Szinkron-műterem tervét,
a szocialista realizmus építészeti megvalósításának remek emléke, Fortepan 
1954 után fokozatos visszatérés vehető észre, melyben kiemelkedő szerepe volt az 1958-as brüsszeli világkiállításnak, ahol talán az 1956-os események elfojtásának okán a vezetés egy modern, élhető állam képét kívánta sugallni. Az itt létrehozott épület a párt vezetőségében komoly ellenvéleményeket váltott ki. Elképzelhető, hogy csupán a határidő rövidsége miatt nem lehetett nagyszabású módosításokat eszközölni. Rendkívül részletes közvetítettsége, nagy nyilvánossága révén meghatározta a későbbi éveket, évtizedeket, melyet már a „hosszúra nyúlt ’60-as évekként” ismerhetünk. A sajátos, geometrikus, mustraszerű homlokzati kiképzés számtalan „baráti” országban jellegzetes eleme lett a szocialista modern stílusnak, mely már nem utasította el a nyugati eredményeket. Ezzel együtt azonban hangsúlyozni kívánta különbözőségét, mely társadalmi, gazdasági és ideológiai berendezkedéséből adódik.

Gádoros Lajos által tervezett magyar pavilon a brüsszeli világkiállításon, 1958, kép: artkartell.hu

A cikk szerzője: Tóth Péter

Jegyzetek:
[1] MERÉNYI Ferenc: A magyar építészet: 1867-1967, Budapest, Műszaki Kiadó, 1970., 105. 
[2] PRAKFALVI Endre: Szocreál, Budapest, Budapest Főváros Önkormányzata, 1999, 7. 
[3] MERÉNYI Ferenc: A magyar építészet: 1867-1967, Budapest, Műszaki Kiadó, 1970., 152. 
[4] PRAKFALVI Endre: Szocreál, Budapest, Budapest Főváros Önkormányzata, 1999, 7. 
[5] PRAKFALVI Endre: Szocreál, Budapest, Budapest Főváros Önkormányzata, 1999, 19. 
[6] PRAKFALVI Endre: Szocreál, Budapest, Budapest Főváros Önkormányzata, 1999, 24. 
[7] KUNST György: Lukács György építészeti esztétikája és a magyar építészet leszakadása a nemzetközi fejlődésről a XX. század harmadik negyedében, In:. A totalitarizmus és a magyar filozófia : tanulmányok, szerk.: Valastyán Tamás, Debrecen, Vulgo, 2005. 268.

2017. február 7.

Táguló keret – Kortárs nemzetközi építészet 2016-ban

Társadalom, közösség, emberség. Több éve már, hogy az építészet egy határterülete, a szociális építészet egyre nagyobb szerepet kap az építészeti diskurzusban. Szükséges reakciók egy gazdasági, környezeti, menekült és szociális válsággal terhelt világ állapotára, középpontban a felhasználóval. „Jelentés a frontról” mottó alatt zajlott a 2016-os Velencei Építészeti Biennálé programja, az előrejutás lehetőségeinek és az építészet szerepének keresésével. Közös erővel egy jobb környezetért vívott harc, melyben a Biennálé kurátora, a Pritzker-díjas Alejandro Aravena is küzd. Aravena a szociális lakásépítés terén tett lépéseiről ismert, először 2004-ben keltette fel a figyelmet chilei kísérletével (Quinta Monroy, Elemental), ahol maguk a lakók is bekapcsolódhattak a bérlakások felújításába. A modernizmus szociális építkezéseinek ideája immáron átalakult, nem a döntéshozók elképzelései az alakító tényezők, sokkal inkább azok a participációs folyamatok, mely egy közösség aktív részvételét, az identitásépítést segítik. Morális indíttatású jelszavak, melyek már nem csupán a harmadik világ problémájára adott reakciók. Globális problémáról van szó, mely Nyugaton és Közép-Európában is kihívásokat tartogat az építészet számára. Az építészet műfaja egyre tágul, s eközben új és új etikus válaszokat kapunk. 

“Makoko Floating School” újragondolása
“Makoko Floating School” újragondolása / NLÉ Architects
(Lagos, Nigéria) 

A Biennálé programadó szövegében Aravena hangsúlyozta a cselekvő építészek szükségét a csupán elvi megoldások helyett. Itt érdemel szót a fiatal építészekből álló NLÉ Architects installációja, akik már évek óta küldetésükként keresik a harmadik világ nehézségeinek megoldásait. „Makoko úszó iskola” projektjük 2012-ben indult a nigériai nyomornegyedben, ahol az állandó problémát jelentő időjárási viszonyok miatt az emberek nagy része cölöpökön rendezte be életét. A háromszintes építmény súlyelosztását háromszög formája segíti, melynek alapját fa keretbe helyezett műanyag hordók adják. A helyi mesterek integrációjával készült eredeti létesítmény rövid élettartamát kiküszöbölve, a kiállításon annak újragondolt, kicsinyített másával szerepeltek, melyet Ezüst Oroszlán díjjal jutalmaztak.

Holmes Road Studios / Peter Barber Architects
(London, Egyesült Királyság) 


Válasz Londonból. Közel hatvan hajléktalannak biztosítanak meleg otthont a nemrég elkészült mikroházakkal. A kétszintes stúdiólakások, valamint képzési helyszínek és szociális terek barátságos téglaarchitektúrája belső udvart fog közre, ahol bízva a lakók együttes munkájában, kertet hoznak majd létre. A kert gondozása lelkük gondozása is, közös pont, mely segít tartozni valahová, melyben az önmagukba vetett hit is talajt talál. Új színek, biztonság. 


Nemzeti Múzeum / KWK Promes
(Szczecin, Lengyelország) 

Emlékező csend erejével hullámzik Szczecin Szolidaritás terén a Nemzeti Múzeum Párbeszéd Centruma. A Lengyelország északnyugati részén fekvő város háborút követő történelmét mutatja be az új intézmény, melynek előre gyártott betonszerkezetből épült, föld alá rejtett épülete nagyvonalúan irányítja a látogatók figyelmét környezetére, a szomszédos Filharmónia ikonikus épületére (Estudio Barozzi Veiga, 2014), valamint a Szent Péter és Pál templomra és annak motívumkincseit öröklő neogótikus rendőrkapitányságra. Az épület térként való használatára szólít, a helyszín korábbi funkciójának megőrzésével. Tér, mely elnémul, mely halkan szól háborúról és a helyszínen tizenhat, életét vesztett tüntető polgárról. 

Tate Modern bővítése / Herzog & de Meuron
Tate Modern bővítése / Herzog & de Meuron
(London, Egyesült Királyság) 

Magatartás: példás. Felelős visszatéréssel ismét a Herzog & de Meuron formálhatta a Temze partját. Az egykori erőműből kialakított, népszerű londoni művészeti múzeum (Herzog & de Meuron, 2000) bővítésének korábbi terve szerint (Herzog & de Meuron, 2007) az indusztriális karaktertől eltérően, arrogáns üvegpiramis nőtte volna túl környezetét, de úgy tűnhet, egy gazdasági válság volt ezúttal a legjobb mód a sikerszomj csillapítására. A módosított tervekben (2009) a piramis tömeget megtartva az épület néhol felszakadó téglaburkolatot kapott, mely kötésminta-szerű, sajátos textúrájával fényt ereszt a belső terekbe. A dinamikusan csavarodó forma szabad természete a belső világban is jelen van a többnyire nyersbeton és szándékosan kidolgozatlan felületeken. Kortalan kortárssal gazdagodott London városa.

Löyly / Avanto Architects
(Helsinki, Finnország) 

Löyly / Avanto Architects
Origami egy marék fából a Balti tenger partján. A közszauna műfaja a kortárs építészet számára korántsem idegen. A legkülönbözőbb formai megvalósulásait ismerjük a közelmúltból is, többek közt úszó szaunát Seattle tavain (WA Sauna, goCstudio, Seattle, WA, USA, 2015) vagy a The Bands névre keresztelt, norvég tájjal lépcsőző építményt (AHO Oslo School of Architecture, 2015), de a Partisans tervezte Grotto fluid fabarlangjában is részesei lehetünk egy rituálénak (2014). A szauna fürdőzés ősi hagyomány a finn kultúrában és bár a privát szaunák népszerűsége töretlen, a nyilvános szaunák az urbánus kultúra fontos részét képezik. Ennek hangsúlyt adva lépcsőzetes kialakításával, a kis beugrókkal tagolt, objektum-szerű építmény finoman egymásba metsződő síkjai csiszolt tömeget alkotnak, melynek fa lamellás köpenyét az idő színezi majd s válik eggyé a part köveivel. 

Lideta Market / Vilalta Arquitectura
Lideta Market / Vilalta Arquitectura
(Addis Ababa, Etiópia)

Modern világ és hagyomány konszonanciája. Etiópiáról hallva nem a fogyasztás üvegfalú katedrálisai jutnak eszünkbe, azonban az eredeti megbízás alapján egy új bevásárlóközpont tervezésére kérték fel a barcelonai Xavier Vilaltat Etiópia fővárosában. Felismerve a városban magasodó üvegstruktúrájú épületek fő problémáját, a program újradefiniálásával egy kortárs piactér született, mely a helyi klimatikus viszonyok és tradíciók figyelembevételével teremt az épületben megfelelő hőmérsékletet és szellőzést. Homlokzata könnyűszerkezetes, előre gyártott beton, melyen az ablakok rendszerét helyi textilek mintáinak geometriája ihlette. Az épületet átlósan átszelő, „faragott” út köti össze a határoló két utcát, mely lejtős átriummá bővül az épület közepén. 

VIA 57 West / Bjarke Ingels Group (BIG)
(New York, USA) 
Kilépve a sorból, új lakóépület típus érkezett Manhattanbe, mely egyedüli módon ötvözi az amerikai felhőkarcoló és a hagyományos európai keretes beépítésű lakóépület lehetőségeit. A megemelt észak-keleti csúcs mögött az épület alacsonyan van tartva, így nyugati nap fénye árasztja el a belső udvart a gúlaforma közepén. Az emelkedő tető felületét teraszok tagolják, míg az északi oldalon 45 fokban szerkesztett erkélyek sorakoznak. A szabályos kiugrók alkotta felület, a kisebb egységek sorolásából összeálló struktúra mondhatni védjegye az extrém épületeket megálmodó dán építészirodának, amihez az idei londoni Serpentine Pavilion központi pavilonja is hűen tartja magát. 

„A jövő irodája” / WinSun Global, Gensler, Thornton Thomasetti, Syska Hennessy
(Dubaj, Egyesült Arab Emírségek) 

„A jövő irodája” 
Eközben persze Dubajban kinyomtatták a világ első 3D-nyomtatóval készült irodaházát. A 3D-nyomtatási technológia egyre többféle módon üti fel fejét az építőiparban is. A Sanghajban működő WinSun lakóházait újrahasznosított ipari hulladékból gyártja, míg Amszterdamban jelenleg híd készül a holland MX3D startup fejlesztéseként. Speciális cementkeverék rétegenkénti felhordásával egy nagyméretű ipari 3D-nyomtató „építette” az épületet tizenhét nap alatt, ezt követően hagyományos módon fejezték be kívül-belül. Dubai elkötelezett az új technológiák irányában, mely az építészet reformját ígéri, viszont az automatizálás az építőmunkásokat is elérheti. Click-and-print. 

Elbphilharmonie / Herzog & de Meuron
(Hamburg, Németország) 

Elbphilharmonie / Herzog & de Meuron
Elkészült! Megnyílt! Átadták! Némi késéssel, de mindenki örömére megépült Hamburg koncertpalotája az Elba partján. Kivitelezési gondok és jogi viták akadályozták a 2007-ben megkezdett munka befejezését, melyre hét évet kellett várnunk. Az 1963-ban épült kakaóbab raktár tégla épülete adja alapját az üveglapokkal borított „hullámkoronának”, melynek magja a koncertterem. Az aszimmetrikus, „vineyard” típusú hangversenyterem a megszokott „shoebox” formától eltérően, a berlini Philharmonie (Hans Scharoun, 1960-1963) mintáját követi. Akusztikai tervezője a japán Toyota Jasuhisa, akinek nevét a Los Angeles-i Walt Disney Concert Hall (Frank Gehry, 2003) terme kapcsán megismerte a világ. A koncertterem mellett szállodát, luxuslakásokat és parkolót is magában foglaló épület komplexummal új ikon került a nemzetközi térképre. Bizakodóak vagyunk, hogy az egyedi formálás nem puszta kép, hanem tartalmával egyensúlyban marad. 

Terra Cotta Studio / Tropical Space
(Quảng Nam, Vietnám)

Terra Cotta Studio / Tropical Space
Költői keretben idő és időtlenség. A Thu Bon folyó mellett található megye lakosai többnyire földművelésből, hagyományos, helyi mesterségek űzéséből élnek. Le Duc Ha alkotói tere a többszintes, szabályos szerkesztésű építmény, melynek külső keretét egymáson eltolt agyagtéglák sora alkotja, a réseken utat engedve a természetes szellőzésnek. Mögötte bambusz vázú polcrendszeren száradnak a terrakotta edények, melyek az épület középpontjában található korongon készülnek. Kint és bent megszűnik, miközben privát tér marad. Rendszer, ahol rend uralkodik, mely vágyat ébreszt, hogy önmagunkon túlra emelkedjünk.

Szöveg: Frankó Mónika
Források: a képaláírásokra kattintva megnyithatók.

2017. január 22.

Breuer újra itthon: az Iparművészeti Múzeum és az Építészeti Múzeum közös kiállítása

A Magyar Nemzeti Bank Értéktár programjának támogatásával 2016 őszén az Iparművészeti Múzeumba érkezett a világhírű, magyar származású építész és bútortervező, Breuer Marcell New York-i irodájának egykori berendezéséhez tartozó tárgyalóasztala. Breuert elsősorban a dizájntörténet egyik legkiemelkedőbb alkotójaként tartjuk számon, biciklikormány ihlette csőszékével világraszóló hírnévre tett szert a fiatal művész. A pécsi születésű, ám az Egyesült Államokban nagy karriert befutott építész munkáiból sajnos a magyar közgyűjtemények keveset őriznek. Ezért is figyelemre méltó, hogy a megújulás előtt álló Iparművészeti Múzeum utolsó kiállításában, a Magyar Építészeti Múzeummal és Dévényi Tamás építésszel közös munka eredményeként kívánja megismertetni a nagyérdeművel az új szerzeményt és alkotóját.

A 2016. december 8-án megnyílt kiállítás fő – de korántsem az egyetlen – attrakciója a Breuer által tervezett gránitasztal, amely a díszterem közepén látható. Nem egyedül áll a térben, két fehér színű makett van a közelében teljessé téve a bútor különös történetét. Létezik ugyanis több olyan tervváltozat is, amely az asztalhoz készült a végleges verziót megelőzően. A Syracuse University Archívumából került elő egy 1956-os tervlap, amely vékony kőlapot tartó, X alakú, krómozott acéllábazatú kisasztalt ábrázol. Ez volt a Breuer iroda tárgyalóasztala, melyet Joe Neski amerikai építész „hangvilla-asztalnak” nevezett, mert amikor meglökték és enyhén megcsavarodott, visszalendülés közben halk búgó hangot adott ki. Egy másik rajz – amely szintén az előbb említett Breuer-Archívumban található - a gránitasztal harmadik változatáról árulkodik. A picit vastagabb és rövidebb bútor terve 1954-ből való, de valószínűleg nem ez a változat került a Breuer-irodába az 1956-os költözésekor.
Breuer Marcell gránitasztala és annak változatai

Amikor a kiállítás kurátorai - Horányi Éva és Ritoók Pál művészettörténész valamint Dévényi Tamás építész – kicsomagolták a gránit „monstrumot”, észrevették, hogy az asztallap fonákja besárgult – valószínűleg a dohányfüsttől -, így jól kivehető az X láb körvonala, valamint a harmadik változat két vaskos U alakú pillérének nyoma is. Mindezekből azt a következtetést vonták le, hogy a ma is látható gránit asztalt csak 1965-ben, a Breuer-iroda újabb költözése után vehették használatba.
A tárlat címe Breuer Marcell 1934-es hazatérésére utal, amikor a két tehetséges építésszel, Molnár Farkassal és Fischer Józseffel társult, majd a Budapesti Nemzetközi Vásár (BNV) 1935. évi városligeti pavilontervük első díjat nyert. A BNV hangulatát idézi fel a kiállítótérbe állított nagyméretű henger formájú hirdető oszlop is, melyen a korabeli BNV-s plakátokat tekinthetik meg a látogatók. Ahogy a gránitasztalhoz lépünk, a díszterem közepén szemünket sárga és kék sáv vezeti jobbra és balra. A sárga sávban láthatjuk az 1930-as években született alkotásokat, a kékben pedig az 1950 körül készülteket.
Molnár Farkas szobája. Az 1950-es évek sávja üresen maradt,
mert az építész a második világháború során hunyt el. 
A tárlaton Breuer Marcell művészetén kívül ráadásként hét olyan magyar építész-iparművész iroda-berendezései is felsorakoznak, akikkel Breuer együttműködött vagy a korabeli hazai építészeti közélet fontos szereplőjeként került kapcsolatba. A már említett Molnár Farkas és Fischer József mellett az Iparművészeti iskola két neves tanára: Kozma Lajos és Kaesz Gyula, növendékük, a tehetséges belsőépítész: Kovács Zsuzsa; a főként a Tér és Forma főszerkesztőjeként ismert építész és művészeti író: Bierbauer Virgil és a kevésbé ismert, ám a Nagyvárad téren álló ikonikus magasházunk (SOTE Emléleti Tömb) egyik tervezőjeként (Gerlóczy Gedeonnal) számon tartott Wágner László. Nemcsak az ő művészetük kap hangsúlyt bútoraikon és a pályájukat ismertető archív dokumentumok által, hanem Breuer Marcell a modern magyar bútortervezésre és belsőépítészetre tett hatása is érzékelhető.
Kozma Lajos tervezőasztala (fent)
és a Kovács Zsuzsa által tervezett "típus konyha" (lent). 

A kiállítás kurátora: Horányi Éva, Dévényi Tamás, Ritoók Pál
Társkurátorok: Baldavári Eszter és Sebestyén Ágnes Anna
Látvány: Dévényi Tamás
Grafika: Parák Andrea

A 2017. június 11-ig megtekinthető kiállítás programját szakmai és szubjektív tárlatvezetések, előadások, kerekasztal-beszélgetések, workshopok és izgalmas múzeumpedagógiai foglalkozások színesítik.


Szöveg: Baldavári Eszter
Fotók: Baldavári Eszter és Bíróné Balogh Viktória






2017. január 1.

Új évek otthonai – Szilveszter ikonikus épületei



Az év utolsó estéjén minden város tűzijátékba borul általában azok legikonikusabb épületeivel a középpontban. Vannak bizonyos konstrukciók, melyek azonban különösebben élvezik ilyenkor a világ figyelmét, mint máskor. Nem feltétlenül az újév, hanem építésük dátumának ünneplése miatt.
A New York Times régi szerkesztőségi épületének ma már átalakított üveghomlokzata tulajdonképpen csak a jól ismert reklámtábla funkcióját látja el a Times Square-en. A ma One Times Square Building nevet viselő felhőkarcoló szintjei alig vannak használatban, de Szilveszter estéjén a város legnézettebb épületévé válik.
Az újság kiadójának, Adolph Ochsnak 1905-ben sikerült egy nagyszabású újévi fesztivált celebrálni a frissen elkeresztelt térre. Egy egész napon át tartó ünnepséget, melyről aztán az egész ország beszélt. Miután a tűzijátékokat biztonsági okokból betiltották, két évvel később Ochsnak támadt egy ötlete, hogy a városi zászlórúdról egy vasból és fából készült fényes gömb ereszkedjen alá demonstrálva az 1907-es év végét. 1920-ban az eredeti gömböt egy teljesen vasból készült test váltotta fel, 1955-ben alumínium vázon lévő izzók sora alkotta a szerkezetet. 2000-re már kristályokkal fénylő, számítógéppel vezérelt gömb mutatkozott, majd 2007-ben a LED technológia vette át a szerepet. 2008 óta látható a mai formája a One Times Square tetején,  ahol a waterfordi kristályba burkolt geodézikus forma egész évben látogathatóvá is vált.

1. One Times Square. Fotó: Anthony Quintano, Wikipedia Commons
Maradva az Egyesült Államoknál, talán meglepő lehet egyesek számára, hogy területén egyetlen egy királyi palota azért áll. Nem máshol, mint Hawaiion, Honoluluban. A ma látható épület alapkövét 1879. december 31-én rakták le a királynő születésnapja alkalmából. Kalākaua király olaszországi útja során döntött a neoreneszánsz stílus hangsúlya mellett. Az európai formakincshez azonban sikerült Hawaii világának anyagait, formáit is hozzáadni, elég csak a homlokzat sajátos ornamentikájára rápillantani. Az épületen több építész dolgozott, de Thomas J. Baker elképzelései voltak döntőek. 1893-ban véget vetettek a királyságnak, innentől az aktuális kormányok otthona volt, egyben a függetlenség egyik jelképe. 1978 óta múzeum működik falai között.

2. Hawaii, Királyi palota. Fotó: Cristo Vlahos, Wikipedia Commons
Madrid szívében, ahol a „0” kilométerkő is áll, a Puerta del Sol, azaz a Napkapu tér terül el. Itt áll a Real Casa de Correos is, melynek óratornya alatt gyűlnek össze a madridiak megünnepelni az újévet. A helyzet unikalitása abban rejlik, hogy amikor az óra megüti az éjfélt, a 12 harangütésekor mindenki megeszik 12 szem szőlőszemet.  A szokás itt, ezen a téren kezdődött, de az egész országban kihagyhatatlan része lett az ünneplésnek a 19. század óta. Állítólag a szőlőtermesztők indítványozták mindezt a jobb eladás reményében.

3. Madrid, Real Casa de Correos. Fotó: Luis García, Wikipedia Commons
Dubaj sok minden mással egyetemben az újévi ünneplésben sem rest első lenni. A hely a világ egyik legkeresettebb szilveszteri városa mióta 2014-ben a legtöbb és legnagyobb mennyiségű tűzijátékkal kápráztatta el az eget. Az Adrian Smith tervei alapján elkészült Burdzs Khalifa épületét 2010-ben adták át. Pillanatnyilag még a világ legmagasabb felhőkarcolója a maga 828 méterével, és Dubaj rekorder szilveszteri műsorainak minden alkalommal középpontja.

4. Dubaj, Burdzs Khalifa. Fotó: Nicolas Lannuzel, Creative Commons
Boston városának felszínén hatalmas és bonyolult autópálya hálózat haladt végig évről évre nagyobb forgalommal és ennek következtében közlekedési dugókkal. Frederick P. Salvucci kezdeményezte azt az ötletet az 1980-as években, hogy a költségesen fenntartható és alig hatékony felüljárók helyett a kolosszális méretű rendszert a föld alá helyezzék. Mindezt úgy kellett kivitelezni, hogy a régi rendszer még használható maradjon a munka közben, s az építkezés felett a város semmiben ne szenvedjen kárt. A számos akadállyal, balesettel járó „Big Dig” elnevezésű munka magában foglalt több alagutat, autópályát és megépült egy 10 sávos aszimmetrikus függőhíd is a rendszer Charles folyó feletti összeköttetésére. A világ egyik legnagyobb mérnöki bravúrját ugyan 2006-ban már használatba vették, de az elkészültét szimbolikusan 10 éve, újévkor jelentették be.

5. Boston. Fotó: Global Jet, Wikipedia Commons
A Sidney Harbour Bridge majd két évtizeden át épült az első világháború közbeszólása miatt. (1912-1932) Az acélhíd az ausztrál város két kerületét köti össze, és vasúti kapcsolatot is nyújt egyben. Ihletője a New York-i Hell Gate Bridge, melyre kísértetiesen hasonlít. Az Operaházzal együtt úgymond a város jelképévé vált. Túrákat szerveznek a szerkezeten felmászva, sőt, házasságokat is kötnek a tetején. Kitüntetett figyelmet kap minden év szilveszterén, mégpedig az acélívről változatos formációkban kilőtt tűzijátékok révén.

6. Sidney Harbour Bridge. Fotó: Diego Delso, Wikipedia Commons
A Nejmeh tér Bejrút belvárosában ad otthon többek között a libanoni parlamentnek, templomoknak, kulturális intézményeknek. A tér középpontjában egy Art Deco óratorony áll, melyet az 1930-as években egy Brazíliába emigráló libanoni, Michel Abed adományból állítottak fel. Bejrút fontos tere az itt dúló háborúknak köszönhetően folyamatosan rombolások áldozatává vált. Helyreállítása az 1990-es évek egyik legismertebb rekonstrukciója volt. Éppen ezért, mikor újévkor idegyűlnek az emberek az örvendezésen túl a háború borzalmaira való megemlékezés is része az ünnepnek egy szebb jövő reményében.

7. Bejrút, óratorony. Fotó: Gregor Rom, Wikipedia Commons
Hazánkban minden város főtere, csomópontja és azok építészeti jelképei kiveszik részüket az ünnepből. Van azonban egy igazán szerény épület, mely különösen eszünkbe juttatja az év utolsó és az újév első napját. Ez a 19. század elején épült kis házikó Kiskőrösön áll szinte a mai napig eredeti formáját őrizve. Petőfi Sándor január elsejére virradó éjszakán e ház szobájában született meg. A hagyomány szerint már a 19. században is zarándokhellyé vált, s mai napig a Petőfi Sándor Szülőház és Emlékmúzeum működik benne.

8. Kiskőrös, Petőfi Sándor szülőháza. Csanády, Wikipedia Commons

A cikk szerzője: Pleskovics Viola