2017. február 7.

Táguló keret – Kortárs nemzetközi építészet 2016-ban

Társadalom, közösség, emberség. Több éve már, hogy az építészet egy határterülete, a szociális építészet egyre nagyobb szerepet kap az építészeti diskurzusban. Szükséges reakciók egy gazdasági, környezeti, menekült és szociális válsággal terhelt világ állapotára, középpontban a felhasználóval. „Jelentés a frontról” mottó alatt zajlott a 2016-os Velencei Építészeti Biennálé programja, az előrejutás lehetőségeinek és az építészet szerepének keresésével. Közös erővel egy jobb környezetért vívott harc, melyben a Biennálé kurátora, a Pritzker-díjas Alejandro Aravena is küzd. Aravena a szociális lakásépítés terén tett lépéseiről ismert, először 2004-ben keltette fel a figyelmet chilei kísérletével (Quinta Monroy, Elemental), ahol maguk a lakók is bekapcsolódhattak a bérlakások felújításába. A modernizmus szociális építkezéseinek ideája immáron átalakult, nem a döntéshozók elképzelései az alakító tényezők, sokkal inkább azok a participációs folyamatok, mely egy közösség aktív részvételét, az identitásépítést segítik. Morális indíttatású jelszavak, melyek már nem csupán a harmadik világ problémájára adott reakciók. Globális problémáról van szó, mely Nyugaton és Közép-Európában is kihívásokat tartogat az építészet számára. Az építészet műfaja egyre tágul, s eközben új és új etikus válaszokat kapunk. 

“Makoko Floating School” újragondolása
“Makoko Floating School” újragondolása / NLÉ Architects
(Lagos, Nigéria) 

A Biennálé programadó szövegében Aravena hangsúlyozta a cselekvő építészek szükségét a csupán elvi megoldások helyett. Itt érdemel szót a fiatal építészekből álló NLÉ Architects installációja, akik már évek óta küldetésükként keresik a harmadik világ nehézségeinek megoldásait. „Makoko úszó iskola” projektjük 2012-ben indult a nigériai nyomornegyedben, ahol az állandó problémát jelentő időjárási viszonyok miatt az emberek nagy része cölöpökön rendezte be életét. A háromszintes építmény súlyelosztását háromszög formája segíti, melynek alapját fa keretbe helyezett műanyag hordók adják. A helyi mesterek integrációjával készült eredeti létesítmény rövid élettartamát kiküszöbölve, a kiállításon annak újragondolt, kicsinyített másával szerepeltek, melyet Ezüst Oroszlán díjjal jutalmaztak.

Holmes Road Studios / Peter Barber Architects
(London, Egyesült Királyság) 


Válasz Londonból. Közel hatvan hajléktalannak biztosítanak meleg otthont a nemrég elkészült mikroházakkal. A kétszintes stúdiólakások, valamint képzési helyszínek és szociális terek barátságos téglaarchitektúrája belső udvart fog közre, ahol bízva a lakók együttes munkájában, kertet hoznak majd létre. A kert gondozása lelkük gondozása is, közös pont, mely segít tartozni valahová, melyben az önmagukba vetett hit is talajt talál. Új színek, biztonság. 


Nemzeti Múzeum / KWK Promes
(Szczecin, Lengyelország) 

Emlékező csend erejével hullámzik Szczecin Szolidaritás terén a Nemzeti Múzeum Párbeszéd Centruma. A Lengyelország északnyugati részén fekvő város háborút követő történelmét mutatja be az új intézmény, melynek előre gyártott betonszerkezetből épült, föld alá rejtett épülete nagyvonalúan irányítja a látogatók figyelmét környezetére, a szomszédos Filharmónia ikonikus épületére (Estudio Barozzi Veiga, 2014), valamint a Szent Péter és Pál templomra és annak motívumkincseit öröklő neogótikus rendőrkapitányságra. Az épület térként való használatára szólít, a helyszín korábbi funkciójának megőrzésével. Tér, mely elnémul, mely halkan szól háborúról és a helyszínen tizenhat, életét vesztett tüntető polgárról. 

Tate Modern bővítése / Herzog & de Meuron
Tate Modern bővítése / Herzog & de Meuron
(London, Egyesült Királyság) 

Magatartás: példás. Felelős visszatéréssel ismét a Herzog & de Meuron formálhatta a Temze partját. Az egykori erőműből kialakított, népszerű londoni művészeti múzeum (Herzog & de Meuron, 2000) bővítésének korábbi terve szerint (Herzog & de Meuron, 2007) az indusztriális karaktertől eltérően, arrogáns üvegpiramis nőtte volna túl környezetét, de úgy tűnhet, egy gazdasági válság volt ezúttal a legjobb mód a sikerszomj csillapítására. A módosított tervekben (2009) a piramis tömeget megtartva az épület néhol felszakadó téglaburkolatot kapott, mely kötésminta-szerű, sajátos textúrájával fényt ereszt a belső terekbe. A dinamikusan csavarodó forma szabad természete a belső világban is jelen van a többnyire nyersbeton és szándékosan kidolgozatlan felületeken. Kortalan kortárssal gazdagodott London városa.

Löyly / Avanto Architects
(Helsinki, Finnország) 

Löyly / Avanto Architects
Origami egy marék fából a Balti tenger partján. A közszauna műfaja a kortárs építészet számára korántsem idegen. A legkülönbözőbb formai megvalósulásait ismerjük a közelmúltból is, többek közt úszó szaunát Seattle tavain (WA Sauna, goCstudio, Seattle, WA, USA, 2015) vagy a The Bands névre keresztelt, norvég tájjal lépcsőző építményt (AHO Oslo School of Architecture, 2015), de a Partisans tervezte Grotto fluid fabarlangjában is részesei lehetünk egy rituálénak (2014). A szauna fürdőzés ősi hagyomány a finn kultúrában és bár a privát szaunák népszerűsége töretlen, a nyilvános szaunák az urbánus kultúra fontos részét képezik. Ennek hangsúlyt adva lépcsőzetes kialakításával, a kis beugrókkal tagolt, objektum-szerű építmény finoman egymásba metsződő síkjai csiszolt tömeget alkotnak, melynek fa lamellás köpenyét az idő színezi majd s válik eggyé a part köveivel. 

Lideta Market / Vilalta Arquitectura
Lideta Market / Vilalta Arquitectura
(Addis Ababa, Etiópia)

Modern világ és hagyomány konszonanciája. Etiópiáról hallva nem a fogyasztás üvegfalú katedrálisai jutnak eszünkbe, azonban az eredeti megbízás alapján egy új bevásárlóközpont tervezésére kérték fel a barcelonai Xavier Vilaltat Etiópia fővárosában. Felismerve a városban magasodó üvegstruktúrájú épületek fő problémáját, a program újradefiniálásával egy kortárs piactér született, mely a helyi klimatikus viszonyok és tradíciók figyelembevételével teremt az épületben megfelelő hőmérsékletet és szellőzést. Homlokzata könnyűszerkezetes, előre gyártott beton, melyen az ablakok rendszerét helyi textilek mintáinak geometriája ihlette. Az épületet átlósan átszelő, „faragott” út köti össze a határoló két utcát, mely lejtős átriummá bővül az épület közepén. 

VIA 57 West / Bjarke Ingels Group (BIG)
(New York, USA) 
Kilépve a sorból, új lakóépület típus érkezett Manhattanbe, mely egyedüli módon ötvözi az amerikai felhőkarcoló és a hagyományos európai keretes beépítésű lakóépület lehetőségeit. A megemelt észak-keleti csúcs mögött az épület alacsonyan van tartva, így nyugati nap fénye árasztja el a belső udvart a gúlaforma közepén. Az emelkedő tető felületét teraszok tagolják, míg az északi oldalon 45 fokban szerkesztett erkélyek sorakoznak. A szabályos kiugrók alkotta felület, a kisebb egységek sorolásából összeálló struktúra mondhatni védjegye az extrém épületeket megálmodó dán építészirodának, amihez az idei londoni Serpentine Pavilion központi pavilonja is hűen tartja magát. 

„A jövő irodája” / WinSun Global, Gensler, Thornton Thomasetti, Syska Hennessy
(Dubaj, Egyesült Arab Emírségek) 

„A jövő irodája” 
Eközben persze Dubajban kinyomtatták a világ első 3D-nyomtatóval készült irodaházát. A 3D-nyomtatási technológia egyre többféle módon üti fel fejét az építőiparban is. A Sanghajban működő WinSun lakóházait újrahasznosított ipari hulladékból gyártja, míg Amszterdamban jelenleg híd készül a holland MX3D startup fejlesztéseként. Speciális cementkeverék rétegenkénti felhordásával egy nagyméretű ipari 3D-nyomtató „építette” az épületet tizenhét nap alatt, ezt követően hagyományos módon fejezték be kívül-belül. Dubai elkötelezett az új technológiák irányában, mely az építészet reformját ígéri, viszont az automatizálás az építőmunkásokat is elérheti. Click-and-print. 

Elbphilharmonie / Herzog & de Meuron
(Hamburg, Németország) 

Elbphilharmonie / Herzog & de Meuron
Elkészült! Megnyílt! Átadták! Némi késéssel, de mindenki örömére megépült Hamburg koncertpalotája az Elba partján. Kivitelezési gondok és jogi viták akadályozták a 2007-ben megkezdett munka befejezését, melyre hét évet kellett várnunk. Az 1963-ban épült kakaóbab raktár tégla épülete adja alapját az üveglapokkal borított „hullámkoronának”, melynek magja a koncertterem. Az aszimmetrikus, „vineyard” típusú hangversenyterem a megszokott „shoebox” formától eltérően, a berlini Philharmonie (Hans Scharoun, 1960-1963) mintáját követi. Akusztikai tervezője a japán Toyota Jasuhisa, akinek nevét a Los Angeles-i Walt Disney Concert Hall (Frank Gehry, 2003) terme kapcsán megismerte a világ. A koncertterem mellett szállodát, luxuslakásokat és parkolót is magában foglaló épület komplexummal új ikon került a nemzetközi térképre. Bizakodóak vagyunk, hogy az egyedi formálás nem puszta kép, hanem tartalmával egyensúlyban marad. 

Terra Cotta Studio / Tropical Space
(Quảng Nam, Vietnám)

Terra Cotta Studio / Tropical Space
Költői keretben idő és időtlenség. A Thu Bon folyó mellett található megye lakosai többnyire földművelésből, hagyományos, helyi mesterségek űzéséből élnek. Le Duc Ha alkotói tere a többszintes, szabályos szerkesztésű építmény, melynek külső keretét egymáson eltolt agyagtéglák sora alkotja, a réseken utat engedve a természetes szellőzésnek. Mögötte bambusz vázú polcrendszeren száradnak a terrakotta edények, melyek az épület középpontjában található korongon készülnek. Kint és bent megszűnik, miközben privát tér marad. Rendszer, ahol rend uralkodik, mely vágyat ébreszt, hogy önmagunkon túlra emelkedjünk.

Szöveg: Frankó Mónika
Források: a képaláírásokra kattintva megnyithatók.

2017. január 22.

Breuer újra itthon: az Iparművészeti Múzeum és az Építészeti Múzeum közös kiállítása

A Magyar Nemzeti Bank Értéktár programjának támogatásával 2016 őszén az Iparművészeti Múzeumba érkezett a világhírű, magyar származású építész és bútortervező, Breuer Marcell New York-i irodájának egykori berendezéséhez tartozó tárgyalóasztala. Breuert elsősorban a dizájntörténet egyik legkiemelkedőbb alkotójaként tartjuk számon, biciklikormány ihlette csőszékével világraszóló hírnévre tett szert a fiatal művész. A pécsi születésű, ám az Egyesült Államokban nagy karriert befutott építész munkáiból sajnos a magyar közgyűjtemények keveset őriznek. Ezért is figyelemre méltó, hogy a megújulás előtt álló Iparművészeti Múzeum utolsó kiállításában, a Magyar Építészeti Múzeummal és Dévényi Tamás építésszel közös munka eredményeként kívánja megismertetni a nagyérdeművel az új szerzeményt és alkotóját.

A 2016. december 8-án megnyílt kiállítás fő – de korántsem az egyetlen – attrakciója a Breuer által tervezett gránitasztal, amely a díszterem közepén látható. Nem egyedül áll a térben, két fehér színű makett van a közelében teljessé téve a bútor különös történetét. Létezik ugyanis több olyan tervváltozat is, amely az asztalhoz készült a végleges verziót megelőzően. A Syracuse University Archívumából került elő egy 1956-os tervlap, amely vékony kőlapot tartó, X alakú, krómozott acéllábazatú kisasztalt ábrázol. Ez volt a Breuer iroda tárgyalóasztala, melyet Joe Neski amerikai építész „hangvilla-asztalnak” nevezett, mert amikor meglökték és enyhén megcsavarodott, visszalendülés közben halk búgó hangot adott ki. Egy másik rajz – amely szintén az előbb említett Breuer-Archívumban található - a gránitasztal harmadik változatáról árulkodik. A picit vastagabb és rövidebb bútor terve 1954-ből való, de valószínűleg nem ez a változat került a Breuer-irodába az 1956-os költözésekor.
Breuer Marcell gránitasztala és annak változatai

Amikor a kiállítás kurátorai - Horányi Éva és Ritoók Pál művészettörténész valamint Dévényi Tamás építész – kicsomagolták a gránit „monstrumot”, észrevették, hogy az asztallap fonákja besárgult – valószínűleg a dohányfüsttől -, így jól kivehető az X láb körvonala, valamint a harmadik változat két vaskos U alakú pillérének nyoma is. Mindezekből azt a következtetést vonták le, hogy a ma is látható gránit asztalt csak 1965-ben, a Breuer-iroda újabb költözése után vehették használatba.
A tárlat címe Breuer Marcell 1934-es hazatérésére utal, amikor a két tehetséges építésszel, Molnár Farkassal és Fischer Józseffel társult, majd a Budapesti Nemzetközi Vásár (BNV) 1935. évi városligeti pavilontervük első díjat nyert. A BNV hangulatát idézi fel a kiállítótérbe állított nagyméretű henger formájú hirdető oszlop is, melyen a korabeli BNV-s plakátokat tekinthetik meg a látogatók. Ahogy a gránitasztalhoz lépünk, a díszterem közepén szemünket sárga és kék sáv vezeti jobbra és balra. A sárga sávban láthatjuk az 1930-as években született alkotásokat, a kékben pedig az 1950 körül készülteket.
Molnár Farkas szobája. Az 1950-es évek sávja üresen maradt,
mert az építész a második világháború során hunyt el. 
A tárlaton Breuer Marcell művészetén kívül ráadásként hét olyan magyar építész-iparművész iroda-berendezései is felsorakoznak, akikkel Breuer együttműködött vagy a korabeli hazai építészeti közélet fontos szereplőjeként került kapcsolatba. A már említett Molnár Farkas és Fischer József mellett az Iparművészeti iskola két neves tanára: Kozma Lajos és Kaesz Gyula, növendékük, a tehetséges belsőépítész: Kovács Zsuzsa; a főként a Tér és Forma főszerkesztőjeként ismert építész és művészeti író: Bierbauer Virgil és a kevésbé ismert, ám a Nagyvárad téren álló ikonikus magasházunk (SOTE Emléleti Tömb) egyik tervezőjeként (Gerlóczy Gedeonnal) számon tartott Wágner László. Nemcsak az ő művészetük kap hangsúlyt bútoraikon és a pályájukat ismertető archív dokumentumok által, hanem Breuer Marcell a modern magyar bútortervezésre és belsőépítészetre tett hatása is érzékelhető.
Kozma Lajos tervezőasztala (fent)
és a Kovács Zsuzsa által tervezett "típus konyha" (lent). 

A kiállítás kurátora: Horányi Éva, Dévényi Tamás, Ritoók Pál
Társkurátorok: Baldavári Eszter és Sebestyén Ágnes Anna
Látvány: Dévényi Tamás
Grafika: Parák Andrea

A 2017. június 11-ig megtekinthető kiállítás programját szakmai és szubjektív tárlatvezetések, előadások, kerekasztal-beszélgetések, workshopok és izgalmas múzeumpedagógiai foglalkozások színesítik.


Szöveg: Baldavári Eszter
Fotók: Baldavári Eszter és Bíróné Balogh Viktória






2017. január 1.

Új évek otthonai – Szilveszter ikonikus épületei



Az év utolsó estéjén minden város tűzijátékba borul általában azok legikonikusabb épületeivel a középpontban. Vannak bizonyos konstrukciók, melyek azonban különösebben élvezik ilyenkor a világ figyelmét, mint máskor. Nem feltétlenül az újév, hanem építésük dátumának ünneplése miatt.
A New York Times régi szerkesztőségi épületének ma már átalakított üveghomlokzata tulajdonképpen csak a jól ismert reklámtábla funkcióját látja el a Times Square-en. A ma One Times Square Building nevet viselő felhőkarcoló szintjei alig vannak használatban, de Szilveszter estéjén a város legnézettebb épületévé válik.
Az újság kiadójának, Adolph Ochsnak 1905-ben sikerült egy nagyszabású újévi fesztivált celebrálni a frissen elkeresztelt térre. Egy egész napon át tartó ünnepséget, melyről aztán az egész ország beszélt. Miután a tűzijátékokat biztonsági okokból betiltották, két évvel később Ochsnak támadt egy ötlete, hogy a városi zászlórúdról egy vasból és fából készült fényes gömb ereszkedjen alá demonstrálva az 1907-es év végét. 1920-ban az eredeti gömböt egy teljesen vasból készült test váltotta fel, 1955-ben alumínium vázon lévő izzók sora alkotta a szerkezetet. 2000-re már kristályokkal fénylő, számítógéppel vezérelt gömb mutatkozott, majd 2007-ben a LED technológia vette át a szerepet. 2008 óta látható a mai formája a One Times Square tetején,  ahol a waterfordi kristályba burkolt geodézikus forma egész évben látogathatóvá is vált.

1. One Times Square. Fotó: Anthony Quintano, Wikipedia Commons
Maradva az Egyesült Államoknál, talán meglepő lehet egyesek számára, hogy területén egyetlen egy királyi palota azért áll. Nem máshol, mint Hawaiion, Honoluluban. A ma látható épület alapkövét 1879. december 31-én rakták le a királynő születésnapja alkalmából. Kalākaua király olaszországi útja során döntött a neoreneszánsz stílus hangsúlya mellett. Az európai formakincshez azonban sikerült Hawaii világának anyagait, formáit is hozzáadni, elég csak a homlokzat sajátos ornamentikájára rápillantani. Az épületen több építész dolgozott, de Thomas J. Baker elképzelései voltak döntőek. 1893-ban véget vetettek a királyságnak, innentől az aktuális kormányok otthona volt, egyben a függetlenség egyik jelképe. 1978 óta múzeum működik falai között.

2. Hawaii, Királyi palota. Fotó: Cristo Vlahos, Wikipedia Commons
Madrid szívében, ahol a „0” kilométerkő is áll, a Puerta del Sol, azaz a Napkapu tér terül el. Itt áll a Real Casa de Correos is, melynek óratornya alatt gyűlnek össze a madridiak megünnepelni az újévet. A helyzet unikalitása abban rejlik, hogy amikor az óra megüti az éjfélt, a 12 harangütésekor mindenki megeszik 12 szem szőlőszemet.  A szokás itt, ezen a téren kezdődött, de az egész országban kihagyhatatlan része lett az ünneplésnek a 19. század óta. Állítólag a szőlőtermesztők indítványozták mindezt a jobb eladás reményében.

3. Madrid, Real Casa de Correos. Fotó: Luis García, Wikipedia Commons
Dubaj sok minden mással egyetemben az újévi ünneplésben sem rest első lenni. A hely a világ egyik legkeresettebb szilveszteri városa mióta 2014-ben a legtöbb és legnagyobb mennyiségű tűzijátékkal kápráztatta el az eget. Az Adrian Smith tervei alapján elkészült Burdzs Khalifa épületét 2010-ben adták át. Pillanatnyilag még a világ legmagasabb felhőkarcolója a maga 828 méterével, és Dubaj rekorder szilveszteri műsorainak minden alkalommal középpontja.

4. Dubaj, Burdzs Khalifa. Fotó: Nicolas Lannuzel, Creative Commons
Boston városának felszínén hatalmas és bonyolult autópálya hálózat haladt végig évről évre nagyobb forgalommal és ennek következtében közlekedési dugókkal. Frederick P. Salvucci kezdeményezte azt az ötletet az 1980-as években, hogy a költségesen fenntartható és alig hatékony felüljárók helyett a kolosszális méretű rendszert a föld alá helyezzék. Mindezt úgy kellett kivitelezni, hogy a régi rendszer még használható maradjon a munka közben, s az építkezés felett a város semmiben ne szenvedjen kárt. A számos akadállyal, balesettel járó „Big Dig” elnevezésű munka magában foglalt több alagutat, autópályát és megépült egy 10 sávos aszimmetrikus függőhíd is a rendszer Charles folyó feletti összeköttetésére. A világ egyik legnagyobb mérnöki bravúrját ugyan 2006-ban már használatba vették, de az elkészültét szimbolikusan 10 éve, újévkor jelentették be.

5. Boston. Fotó: Global Jet, Wikipedia Commons
A Sidney Harbour Bridge majd két évtizeden át épült az első világháború közbeszólása miatt. (1912-1932) Az acélhíd az ausztrál város két kerületét köti össze, és vasúti kapcsolatot is nyújt egyben. Ihletője a New York-i Hell Gate Bridge, melyre kísértetiesen hasonlít. Az Operaházzal együtt úgymond a város jelképévé vált. Túrákat szerveznek a szerkezeten felmászva, sőt, házasságokat is kötnek a tetején. Kitüntetett figyelmet kap minden év szilveszterén, mégpedig az acélívről változatos formációkban kilőtt tűzijátékok révén.

6. Sidney Harbour Bridge. Fotó: Diego Delso, Wikipedia Commons
A Nejmeh tér Bejrút belvárosában ad otthon többek között a libanoni parlamentnek, templomoknak, kulturális intézményeknek. A tér középpontjában egy Art Deco óratorony áll, melyet az 1930-as években egy Brazíliába emigráló libanoni, Michel Abed adományból állítottak fel. Bejrút fontos tere az itt dúló háborúknak köszönhetően folyamatosan rombolások áldozatává vált. Helyreállítása az 1990-es évek egyik legismertebb rekonstrukciója volt. Éppen ezért, mikor újévkor idegyűlnek az emberek az örvendezésen túl a háború borzalmaira való megemlékezés is része az ünnepnek egy szebb jövő reményében.

7. Bejrút, óratorony. Fotó: Gregor Rom, Wikipedia Commons
Hazánkban minden város főtere, csomópontja és azok építészeti jelképei kiveszik részüket az ünnepből. Van azonban egy igazán szerény épület, mely különösen eszünkbe juttatja az év utolsó és az újév első napját. Ez a 19. század elején épült kis házikó Kiskőrösön áll szinte a mai napig eredeti formáját őrizve. Petőfi Sándor január elsejére virradó éjszakán e ház szobájában született meg. A hagyomány szerint már a 19. században is zarándokhellyé vált, s mai napig a Petőfi Sándor Szülőház és Emlékmúzeum működik benne.

8. Kiskőrös, Petőfi Sándor szülőháza. Csanády, Wikipedia Commons

A cikk szerzője: Pleskovics Viola

2016. december 31.

2016



Az év utolsó napján illő beszámolnunk klubunk idei teljesítményéről, a házunk táján történt eseményekről. Majdnem minden relatív, így klubunk eredményeit is lehet ilyen és olyan szemszögből értékelni, mi mégis büszkék lehetünk arra, hogy töretlen lelkesedéssel működünk, klubestjeink hatéves születésnapunk után is viszonylag rendszeresen megrendezésre kerültek, tartalmas közös programjaink voltak ebben az évben ugyanúgy, ahogy alakulásunk óta minden esztendőben. Talán mégis blogunkra lehetünk az idén a legbüszkébbek, mert minden hátszél, külső segítség és anyagi források hiányában számos – minden korábbi év termésénél nagyobb számú – értékes írás jelent meg internetes felületünkön, és olvasóink száma is szépen emelkedett. Ezúton is köszönjük a megtisztelő érdeklődést!

            Vázlatosan összefoglalva idei tevékenységünket, kezdjük a klubestekkel, melyek szervezését az év eleje óta Máthé Eszternek köszönhetjük. Idei első, február 25-én megtartott klubestünkön szervezőnk tartott élménybeszámolót a katalán fővárosban nyert tapasztalatairól Barcelona, ahol gótika és szecesszió karöltve járnak címen. Április 29-én Tóth Péter mesélt dél-itáliai építészeti kalandjairól Matera: nyomorból a világörökség felé című előadásában. Június 30-án architektúránk közgyűjteményének két fiatal munkatársa, Baldavári Eszter és Sebestyén Ágnes számolt be szakmai útjukról ICAM2016: Szlovéniában járt a Magyar Építészeti Múzeum címen. Július 28-i estünkön Máthé Esztertől hallhattunk előzetes kedvcsináló beszámolót angliai nyíári egyetemi élményeiről, hogy aztán augusztus 31-én Két hét Angliában a Victorian Society in America szervezésében cím alatt vetített képes bemutató keretében is végiglátogathattuk Eszter izgalmas utazásának állomásait. Október 6-án Kelecsényi Kristóf amerikai tartózkodásának tapasztalatairól beszélt Egy ismerős ismeretlen – New York City – a landmark-város című előadásában. Október 28-án Firenze és környékére kalauzolt bennünket szép felvételekkel illusztrált bemutatójában Juhász Gabriella, Két hét Toszkánában címen. December 16-án jelen sorok szerzője tartott összefoglalót az év eseményeiről, valamint októberi római utazásáról a kedves egybegyűlteknek. Klubestjeinket többnyire a Ferenciek terei Kelta Pubban tartottuk, de megjelentünk a Bambi Eszpresszóban, és Kelecsényi Kristóf lakásán is:


Külső helyszínekre tervezett programokra 2016-ban is sor került. Január 30-án Baldavári Eszter tartott tárlatvezetést a Magyar Építészeti Múzeum általa is rendezett Egyszerű vonalakban tiszta színezés című  Róth Miksa kiállításon a budavári De la Motte-Beer-palotában. Március 19-én, József napon Máthé Eszter és a klubtagok nagyszerű meglepetés-sétát szerveztek számomra, melynek során kedves pesti épületeinket látogathattuk végig a Vígszínháztól a Wenckheim-palotáig, újabb és újabb rejtvényeket megoldva a következő állomás eléréséhez. Köszönöm ezúton is! Április 9-én Mácsay Krisztina tartott nagy sikerű vezetést a Magyar Nemzeti Galéria A művészet forradalma című kiállításán. Június 8-án hasonlóan kiváló élményben lehetett részünk, amikor Józsa Annának köszönhetően az Operaházat járhattuk be pincétől a tetőig. Szeptember 24-én Gödöllőre kirándultunk, október 29-én pedig a Nemzeti Sírkertben, vagyis a Kerepesi temetőben emlékeztünk neves építészeink sírjai előtt.

            Tartalmas évet zárhatunk tehát, a jövő évre legalább ennyi szép építészeti élményt kívánok klubunknak!

Szöveg és kép: Rozsnyai József